Megtaláltam a nevemet a régi anyakönyvben
Elmentem a plébániára, ahol megkereszteltek, hátha még megvan az eredeti bejegyzés, és tényleg megvolt, egy régi, bőrkötéses könyvben, kézzel írva, kicsit szögletes betűkkel. Ott álltam a sekrestyében, és néztem a nevemet, azt a másikat, ami sosem lett igazán az enyém, mégis ott volt, mintha egy párhuzamos életet élt volna helyettem valahol. A plébános, egy idősebb pap, aki nem ismerte a családomat, csak megjegyezte, hogy ilyen apró eltérésekkel régen gyakran találkozott, sokan nem is tudták, melyik nevük az igazi.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






