Az „új család” csak addig tart, amíg a jegygyűrű az ujjadon van.
A csodanő
Volt anyósomat csak Wonder Womannek hívtam, mert egy zseniálisan okos asszony volt. Egy fifikás jogász, aki még időskorában is hírhedt volt a szakmában, és úgy irányította az embereket, mint valami mentalista. Rengeteget segített nekem, amikor volt egy kis jogi huzavona a cégemmel. Tudta, ki az, akivel kedvesen kell bánni, tudta, ki az, aki csak az agresszív fellépésből ért, és azt is, hogy ki az, akit simán meg lehet vesztegetni.
Szerettem és csodáltam a nőt, szerencsésnek tartottam magam, amiért egy ilyen nagyhatalmú pótanyát kaptam. Aztán bejelentettük a volt férjemmel, hogy elválunk, és anyós fantasztikus képességeit – amiket addig élveztem – mind ellenem fordította. Vért izzadtunk a bíróságon, pokoli volt. A mai napig PTSD-m van, ha eszembe jut az az időszak. Sosem felejtem el, ahogy egyetlen perc alatt váltam kiskedvencből totális idegenné – ijesztő volt. Olvass még a témában
„A fiúk már csak ilyenek…” – fiús anyaként látom, hol rontjuk el a gyerekek nevelését, aminek később mindenki issza a levét
Spórolós zseni vagy anyagi csőd? Ők bánnak a legjobban – és ők a legrosszabbul a pénzzel
Az iskolakezdés megmutatja, mennyi helyen kellene egyszerre „jó anyának” lennem – és hány helyen nem vagyok az
„Agresszió nélkül ütnek oda, ahol a legjobban fáj” – Férfiakat kérdeztünk, miért félnek a nőktől
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
