Apropó, diófélék!
Szeretem egy nagy, szép tálra halmozni őket: a pekándió, a makadámdió, pirosbélű dió, a török mogyoró és a brazil dió együtt nemcsak gyönyörű látványt nyújtanak, hanem valahogy az egész karácsonyi hangulatot is elegánsabbá teszik. Meglepően sok vendégünk csak ilyenkor találkozik ezekkel a finomságokkal ennyire változatos formában, de mindig jó látni, ahogy kíváncsian kóstolgatják, melyik milyen ízű.
Van azonban egy kis trükk, amitől ezek a diófélék tényleg az ünnep fényét öltik magukra: készítek belőlük kandírozott változatot is. A fele-fele arányban elkevert nádcukor és víz percek alatt sűrű, fényes, karamellás bevonattá fő össze. Ebben a folyadékban megforgatom a dióféléket és persze meghintem őket mézeskalács fűszerkeverékkel. Ahogy megszáradnak, roppanós, illatos, szinte süteményszerű falatokká válnak, és sokszor már azelőtt elfogynak, hogy kikerülnének a nappaliba.
