Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én karácsony környékén mindig előveszem a kedvenc könyveimet, és bele-belelapozok egy-egy történetbe. Van, hogy olyat találok, ami elgondolkodtat, vagy csak elrepít egy teljesen más világba, és van, amitől egyszerűen jó kedvem lesz, bármikor is olvasom.
Most összegyűjtöttem nektek néhány olyan könyvrészletet, amiket nagyon szeretek – remélem, titeket is úgy feldobnak majd, ahogy engem szoktak!
2/5 Alan Alexander Milne: Micimackó
A Micimackó a könyvespolcom egyik legrégebbi darabja, nálam alapműnek számít. Bár gyerekeknek íródott, szerintem sok olyan részlet is helyet kapott benne, amit felnőtt fejjel sem rossz, ha megfontolunk. A most következő is egy ilyen.
„El is indultak arrafelé, s miután egy darabig haladtak, Róbert Gida megszólalt:
– Mondd, Micimackó, mit szeretsz te a világon a legjobban csinálni?
– Mit szeretek? – Meg kellett állnia, hogy gondolkodjon.
Mert mézet enni, az csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja – de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is. Mikor mindezt átgondolta, azt mondta:
– Legjobban azt szeretem a világon, ha mi ketten Malackával elindulunk, hogy Téged meglátogassunk. (…)
– Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni. Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott egy darabig.
– Én akkor milyen öreg leszek?
– Kilencvenkilenc.
Micimackó bólintott.
– Megígérem – mondta.
(…) Még mindig a világot szemlélve, Róbert Gida kinyújtotta a kezét, és megérintette Micimackó mancsát. (…) Így aztán együtt elindultak. De akárhová mennek, és akármi történik velük útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt völgyben a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.”
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!