Ünnepek közötti rosszkedv: 5 szívmelengető könyvrészlet, ami jobb kedvre derít

A Micimackó a könyvespolcom egyik legrégebbi darabja, nálam alapműnek számít. Bár gyerekeknek íródott, szerintem sok olyan részlet is helyet kapott benne, amit felnőtt fejjel sem rossz, ha megfontolunk. A most következő is egy ilyen.

„El is indultak arrafelé, s miután egy darabig haladtak, Róbert Gida megszólalt:

– Mondd, Micimackó, mit szeretsz te a világon a legjobban csinálni?

– Mit szeretek? – Meg kellett állnia, hogy gondolkodjon.

Mert mézet enni, az csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja – de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is. Mikor mindezt átgondolta, azt mondta:

– Legjobban azt szeretem a világon, ha mi ketten Malackával elindulunk, hogy Téged meglátogassunk. (…)

– Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni. Akkor se, ha már százéves leszek.

Micimackó gondolkodott egy darabig.

– Én akkor milyen öreg leszek?
– Kilencvenkilenc.

Micimackó bólintott.

– Megígérem – mondta.

(…) Még mindig a világot szemlélve, Róbert Gida kinyújtotta a kezét, és megérintette Micimackó mancsát. (…) Így aztán együtt elindultak. De akárhová mennek, és akármi történik velük útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt völgyben a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.”