Ahogy így gyönyörködtem a szépen feldíszített lakásban, nem tudtam megmagyarázni mi is hiányzik. De valami fontos, éreztem. A karácsonyfa apró fényei pislákoltak és lassan álomba ringattak.
Nem tudom meddig aludtam. Hatalmas fényt láttam álmomban, amint bevilágítja szobánkat, majd éreztem amint körbefog minket és óriási örömet érzünk. Aztán rám tört a szomorúság, eszembe jutottak gyerekkorom izgatott karácsony estéi. Hetekkel előtte készültem a nagy napra, ajándékokat készítettem, meséket olvastam, szüleimmel templomba mentünk, versmondás és ajándékosztás volt – álomvilágba ringatva magam vártam a varázslatos estét.
Elszomorodtam, mert úgy éreztem a gyerekeim nem érzik ugyanezt. Belefeledkeznek a tv világába és örömfokozó nagyvilági termékek őrületébe. Az ajándékot várják csak, és az én hibám, hogy nem érzik a karácsony igaz hangulatát. A felnőttek elfelejtették megtanítani gyermekeiket erre. Olvass még a témában
Egy hang ezt mondta: „Tanítsd meg a gyerekeknek a karácsony igazi jelentését, tanítsd meg, hogy annál amit látni, hallani és tapintani tudunk, annál több is létezik. Tanítsd meg nekik a karácsonyi hagyományokat, szimbólumokat és mindazt, amit ez az ünnep képvisel.”
