A karácsony igaz értelme

A karácsony igaz értelme

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / A karácsony igaz értelme

Ott ültem karácsony este a kényelmes díványon, a gyerekek az ágyban pilledve szuszogtak nagyokat, az ajándékok a fa alatt díszelegtek, és a gyerekek rajzai az ablakba kitéve üdvözölték a Jézuskát.

Ahogy így gyönyörködtem a szépen feldíszített lakásban, nem tudtam megmagyarázni mi is hiányzik. De valami fontos, éreztem. A karácsonyfa apró fényei pislákoltak és lassan álomba ringattak. 

Nem tudom meddig aludtam. Hatalmas fényt láttam álmomban, amint bevilágítja szobánkat, majd éreztem amint körbefog minket és óriási örömet érzünk. Aztán rám tört a szomorúság, eszembe jutottak gyerekkorom izgatott karácsony estéi. Hetekkel előtte készültem a nagy napra, ajándékokat készítettem, meséket olvastam, szüleimmel templomba mentünk, versmondás és ajándékosztás volt – álomvilágba ringatva magam vártam a varázslatos estét.

Elszomorodtam, mert úgy éreztem a gyerekeim nem érzik ugyanezt. Belefeledkeznek a tv világába és örömfokozó nagyvilági termékek őrületébe. Az ajándékot várják csak, és az én hibám, hogy nem érzik a karácsony igaz hangulatát. A felnőttek elfelejtették megtanítani gyermekeiket erre.

Egy hang ezt mondta: “Tanítsd meg a gyerekeknek a karácsony igazi jelentését, tanítsd meg, hogy annál amit látni, hallani és tapintani tudunk, annál több is létezik. Tanítsd meg nekik a karácsonyi hagyományokat, szimbólumokat és mindazt, amit ez az ünnep képvisel.”

Aztán egy csodálatos karácsonyfa tárult elém, egy hatalmas fényes csillaggal a tetején. A hang ezt mondta “A csillag az égi jelet, az ígéretet jelenti. Isten megígérte, hogy Megváltó érkezik a Földre, a csillag a jel, hogy ezen az éjszakán teljesedik be az ígéret, a kis Jézus megszületett. Tanítsd meg a gyerekeket, hogy Isten mindig teljesíti az ígéreteit, és az igazán bölcs emberek türelmesek és hisznek.”

“A vörös a karácsony első színe, ezért pompázik a fa pirosban.

Ez a szín az életadó vér szimbóluma, ami az ereinkben folyik.” Megcsillant egy ezüstcsengő: “Ahogy az elveszett bárányt nyomra vezeti a csengője, úgy a csengő a helyes útra való irányulás szimbóluma. Tanítsd meg a gyerekeket, hogy hallgassanak és kövessék azt, ami helyes.”

“A gyertya lángjának ragyogása az emberek köszönetét fejezi ki, hogy ekkora ajándékot kaptak Istentől. Tanítsd meg a gyerekeidet, hogy mindig ott legyen a fény a lelkükben és kövessék a nekik szánt utat. A fán levő száz ragyogó fény a milliónyi csillagot idézi, a világ minden drága gyermekét.” A ragyogó fenyő ezernyi díszben pompázott. 

Hirtelen az ablakba került egy illatos, zöld koszorú. “A koszorú mindazt a jót testesíti meg, amit a karácsony tartogat azok számára, akik a szemükkel látnak és szívükkel éreznek. Emlékeztet a végtelenre és az örök életre. Ezeket a dolgokat tudniuk kell a gyerekeknek”.

Aztán megkérdeztem: “És miért vannak az ajándékok?” A hang elmosolyodott és így szólt: “A szeretet ünnepén mindenkinek örvendeznie kell, a három király ajándéka mindenkinek szól. Az ajándékozás szokása a szórakozás és öröm szelleméből fakad. A gyerekeknek érezniük kell, hogy jobb adni, mint kapni.”

“Azt hiszem újra eszembe jutott … ha én nem tanítom meg nekik, ki fogja?”. A fények eltűntek, én pedig felébredtem a békés családi idillben. A gyerekek épp az ajándékokkal játszottak a fa alatt. Leültettem őket a szőnyegre és végigvezettem őket a karácsonyfa szimbolikáin, elmeséltem nekik az összes általam ismert bibliai történetet, meséltem más szegény gyerekekről és az ajándékozás igaz öröméről.

Azt hiszem ők is megértették. Ezen túl másképp lesz, oda kell figyelnem arra, milyen lélek fejlődik ki csöpp kis valójukban.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást