A legjobb barátom egy borzalmas perszónával járt, de elviseltem, egészen egy nagyobb baráti kempingezésig. Egyik reggel palacsintát sütöttem a társaságnak (ez Amerikában történt) és a lány kiakadt, hogy az ő margarinját használtam. Mondtam neki, hogy azt hittem, az közös, de majd pótolom. Aznap haverom elkérte a kocsim és a lánnyal bementek a városba. Amikor visszajöttek, láttam, hogy a piknik kosaram – amit apámtól kaptam - hiányzik, de azt mondták, nem volt a kocsiban.
Én is bementem a városba és az út szélén megtaláltam a kosarat kidobva. Tudtam, hogy a lány csinálta ezt mérgében, a barátom pedig falazott neki. Összeszedtem az árokból a tányérokat, kanalakat stb. visszamentem a táborba, szó nélkül elkezdtem összepakolni a dolgaimat, szétszedni a sátram, senki nem szólt semmit. Amikor kiálltam a kocsival, fogtam a kemping engedélyt, miszlikre téptem és kiszórtam az ablakon. Némi elégtétel volt, amikor láttam, hogy üvöltve futnak utánam (Amerikában büntetés jár az engedély nélküli kempingezésért). Soha többet nem beszéltem a társaságból senkivel.