Kapuzárási pánikról már mindenki hallott, mostanság viszont a kapunyitási pánikkal ismerkedünk, amely rengeteg fiatal életében megjelenik. Valóban ilyen ijesztő belevágni az életbe?
A diplomaosztómról megmaradt egy igazán intenzív pillanat az emlékezetemben. Már mindenki átvette a diplomáját és a záró beszédet hallgattuk, amikor valaki halkan megjegyezte: „és akkor most frankón el kell kezdeni dolgozni?” Valószínűleg ott egy pillanatra felütötte a fejét a rémisztő gondolat: vége a gondtalan diákéveknek. Munkát kell keresni, sőt nagyrészt mindent egyedül kell csinálni mostantól. Mindenkinek más érzet kapcsolódik a nagybetűs életbe való kilépéshez, van, akinek az önállóság a szabadság örömét adja, míg másnak marad a pánik.
A kapunyitási pánik jellegzetes 21. századi „találmány” és az Y generációt érinti főként. Ma a fiatalok problémái más jellegűek, mint régen. A tanulás kitolódásával az ifjak egyre későbbre halasztják a munkavállalást, családalapítást, az önálló otthon megteremtését. Mindennek megvalósítása viszont a ráérős diákévek után hirtelen összesűrűsödik és pillanatok alatt többféle szerepnek, elvárásnak kell megfelelni. Szinte kimondatlanul is elvárás egy diploma, vagy inkább kettő, nyelvismeret és már az első munkahelyet is több éves tapasztalattal lehet betölteni. A szakmai életben folyamatos fejlődést kell mutatni, a teherbírás alap, a napi nyolc óra munka már a múlté.
Nyomásként nehezedik a fiatalra az önálló élettér megteremtése, amely saját keresetből, kezdő fizetéssel a többségnek szinte lehetetlen.
A párválasztás ideje szintén ezekre az évekre tehető. Mire nagyjából minden összeáll a családalapításhoz, lehet sietni a gyerekvállalással, feltéve, ha még fiatal szülőként akar belevágni valaki. Nagy a nyomás és nem segít a médiából, közösségi oldalakról ömlő idilli élet ábrázolás sem, amelynek jórészt senki sem tud megfelelni.
Lehet, hogy nőtt a lehetőségek száma, de ezzel együtt az elvárások is sokasodtak. Sokakból a megfelelési kényszer, a jövőtől való félelem és az élet kínálta túl sok választási lehetőség pánikot, szorongást vált ki, amely ellehetetleníti az életkezdést. Jellegzetes megoldási forma a halogatás, amikor a fiatal húzza az egyetem befejezését, a munkába állást, az elkötözést otthonról.
Az első csalódások
Néhányan már a pályakezdés első éveiben csalódnak a felnőtt életben. A napi munka monotonnak tűnik, a kezdet lelkesedés eltűnik, van, aki rádöbben, hogy választott szakmája nem neki való. Ilyenkor jönnek a kínzó gondolatok arról, hogy most már évtizedeken át így fog zajlani az élet, mint egy mókuskerék s ebből nincs kiút. Ki hogy próbál menekülni a helyzetből. Van, aki feladja a munkáját és újra beül az iskolapadba, netán külföldön próbál szerencsét, esetleg nem csinál semmit, csak sodródik. Sokan második tinikorukat élik és akár 30 éves korukig is a szülőkkel élnek, egyfajta hamis biztonságot kreálva.
A krízis, amit ilyenkor megél a fiatal, egyúttal esély is lehet, hiszen a nehézségek ellenére ott van a lehetőség a fejlődésre. Nagyon sokat tehet ilyenkor a környezet. A szülők, testvérek, barátok támogatása rengeteget jelent ebben az életkorban, egy nagyobb beszélgetés, a félelmek megfogalmazása oldja a feszültséget. Fontos az én-idő: az aktív pihenés, a kreatív hobbi, bármilyen tevékenység, ami örömet nyújt – szorongáscsökkentő. Érdemes kihívásokat állítani magunk elé, kipróbálni a képességeinket, legyen az egy munkahely, egy új közösség, ahol próbára tehetjük magunkat és sikereket érhetünk el.
A legjobb megoldás azonban ebben a helyzetben is a megelőzés: vagyis elkerülni a szorongást kiváltó helyzeteket.
Már diákként érdemes belekóstolni a munka világába, ez segít tapasztalatokat szerezni. A pályaválasztás során ne kizárólag az anyagi előnyökkel és társadalmi megbecsüléssel járó szakmákat helyezzük előtérbe, mert nem biztos, hogy boldogságot is nyújt a későbbiekben, főleg, ha nem nekünk való. Ismerjük meg magunkat, keressük meg, miben vagyunk tehetségesek és mi az, amit szívesen csinálunk.
Az örömmel végzett munka nem vezet később kiégéshez. Aki mégis úgy érzi, rosszul választott pályát, fiatalon még van ideje váltani. Ma már számtalan lehetőség van a tanulásra, fejlődésre. Egy a fontos: ne féljünk változtatni a sorsunkon és belevágni új helyzetekbe.