Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Nápoly sokszor nemcsak pozitív értelemben kaotikus. A tömegközlekedés és úgy általában a közlekedés teljesen kiszámíthatatlan, a buszok még véletlenül sem akkor jönnek, amikor számítunk rá, a jelzőlámpák pedig inkább csak iránymutatásul szolgálnak, sem a gyalogosok, sem az autósok nem tartják be túl szigorúan a „kreszt”, a robogósok pedig szinte saját szabályok szerint közlekednek. Ezt nehéz megszokni, de mi hamar átállítottuk az agyunk és rájöttünk, hogy ha határozottak vagyunk, akkor tudunk csak átkelni egy úttesten.
Ne hagyjuk ki a spanyol negyedet sem, amely rossz híre ellenére nappal igazán barátságos és mindenképp különleges színfoltja a városnak.
A másik, ami nagyon jellemző, hogy Nápoly bizony koszos. Kevés a kihelyezett szemetes, ráadásul a városi szemétszállítás a hírek szerint hosszú ideje a maffia kezében van, így ez egy visszatérő probléma.
A házak vakolata elhanyagolt, a metrók és a vonatok tele vannak graffitikkel, a sokszor szűkös, keskeny macskaköves utcák és az ablakokba kihelyezett száradó ruhák – amelyek szintén szerves részét képezik a látképnek – igazi zűrös hatást keltenek. De mindez cseppet sem zavart minket, hiszen a hely hangulata igazán magával ragadó, az itt élők végtelen kedvességéről nem is beszélve. Bár alig akad valaki, aki beszél angolul, mégis készséggel segítenek az eltévedt turistáknak és bármikor ellátnak jó tanácsokkal, hogy merre induljunk és hol együnk igazán jót.
