Tavasszal megérkeznek a hosszú útról a fecskék, és fészket raknak az eresz alatt. A gólyák is visszatérnek, és megjelennek fél lábon állva a kéményeken. Felhangzik a kakukkok dala, amíg fiókáikat más madarak költik ki. Az ember ősidők óta figyeli megjelenésüket, és jelképeket társít hozzájuk.
3/3 Kakukk
A kakukkok tojásaikat apróbb énekesmadarak fészkébe csempészik, hogy azok neveljék fel helyettük a fiókáikat. A másik madár nem veszi észre a változást, mert a kakukktojások azonos nagyságúak az övével, amelyek közül a kakukk néhányat kilökdös, hogy az övéi beleférjenek a fészekbe.
Kakukkot ritkán lehet látni, inkább csak a hangját halljuk. A védáknál az emberi lélek megtestesítője az inkarnálódás előtt és után, mert a fészke idegen, akár a test az ember számára. Fiatal lányok meg szokták kérdezni a kakukktól, hogy hány év múlva találnak maguknak párt, és a kakukkolások számából tudják meg, hogy mennyit kell még várniuk. Ha tavasszal az első kakukkszót jobbról hallod, szerencsét hoz, viszont szerencsétlenséget jelent, ha balról. Aki ilyenkor meghempergőzik a földön, annak nem fog fájni sem a háta, sem a dereka.
Cikkünk megírásához Rosta Erzsébet és Rábai Attila Hiedelmek, hagyományok, babonák (Korona Kiadó, 2007) című könyvét használtuk.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!