Van egy dolog, amiben igazat kell adnom az itthoni férfivéleménynek: a táskám tartalma tényleg egy katasztrófa sújtotta övezet, közvetlenül a robbanás után. Időről időre megpróbálok benne rendet tartani, de ez nagyjából képtelenség. Benne vannak a saját holmijaim, a kutyasétáltatáshoz és a bevásárlásos szükséges kellékek, amiket a kislányom rendszeresen kiegészít a saját gyűjteményével.
Ehhez csatlakoznak az olyan aktuális dolgok, mint a befizetésre váró számlák, feladásra váró levelek, vagy éppen egy körömreszelő. Cseppet sem csodálkozom a kuplerájon, és bár néha már kaptam rá vicces megjegyzést, azért mégis csak örül a család, mikor véletlenül mégis akad egy kis dugi nápolyi valamelyik zsebben. Mi az, amit máris kidobálhatsz?