Sajnos a régmúlt nagymamái kihalófélben vannak. Pedig ők aztán valóban értettek mindenhez, és képesek voltak bármire. A jövő nagymamái nem tudnak majd sem kötni, sem horgolni, sem hímezni – maximum a világhálón szörfözgetni. Nem fognak a befőttek készítésével, a kalács kidagasztásával, a piskóta sütésével bajlódni, inkább megrendelik, és házhoz szállíttatják a közeli cukrászdából.
Nem küszködnek házi praktikákkal, ha takarításra kerül a sor, inkább rábízzák szakemberekre a munkát. Tavasszal nem rendezik át a szekrényeket, és teszik hátra a gondosan kitisztított ruhákat, inkább bezsákolják, és kidobják azokat, télire pedig újakat vesznek.
Az ünnepekre nem készülnek terülj-terülj asztalkámmal, vendégül látva a gyerekeit, az unokáit, inkább wellnessezni mennek egy szállodába. Az óvodába, iskolába sem rohannak majd el az unokáikért, hiszen minden délután programjuk van: várja őket a nyugdíjasklub, az énekkar, a kártyaparti.
A jövő nagymamái nem számítanak a gyerekeikre, mert azok a saját életüket élve, nem törődnek velük – ezért ha lebetegednek, megöregednek, bevonulnak egy idősotthonba, ahol idegenek közt, magányosan halnak meg.
A jövő nagymamái. Félelmetes jövőkép. Vagy inkább a jelené?