Tényleg pesszimistábbak lennénk?
A gyanúnak megfelelően azt találták, hogy a legtöbb résztvevő becslése partnere válaszairól következetesen – és irreálisan – pesszimista. Általánosságban elmondható, hogy minden ember jobb benyomást keltett, mint gondolta – felajánlva az első bizonyítékot a tetszésbeli különbségre.
Annak biztosítása érdekében, hogy ez általános jelenség volt, a csapat megismételte a kísérletet a lakosság általános tagjai között, akik különböző személyiségfejlesztő workshopokon vettek részt. Újra és újra tetszésbeli rést találtak a résztvevők válaszaiban.
Egy másik tanulmány az egyetemi kollégisták benyomásait vizsgálta szeptemberben – amikor először találkoztak – kérdőívekkel, majd októberben, decemberben, februárban és májusban. A kutatók azt találták, hogy az első találkozáskor szilárdan kialakult tetszésbeli szakadék több hónapig fennmaradt, amíg a szobatársak végül stabilabb kapcsolatot alakítottak ki egymás érzéseinek pontosabb megítélésével. „Ez egy év nagy részében tartott” – mondja Cooney. Olvass még a témában
A kutatók szerint a tetszési rés egyszerűen a túlzott önvizsgálatból adódhat. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy az általunk keltett benyomás miatt aggódunk – és gyötrődünk minden apró dolog miatt, amit esetleg rosszul mondtunk –, hogy figyelmen kívül hagyjuk az összes pozitív jelet.
Nem vesszük észre valakinek a nevetését, bátorító mosolyát vagy a melegséget a szemében.
A kedvelési rés kutatása számos más tanulmányban is tetten érhető, amelyek általános félelmeinket vizsgálják, amikor idegenekkel, például taxisokkal, pincérekkel vagy a parkban tartózkodó emberekkel beszélünk. Általában azt képzeljük, hogy a másokkal folytatott beszélgetések sokkal fárasztóbbak lesznek, mint valójában. Ez persze azt jelenti, hogy eleve kevésbé valószínű, hogy csevegni kezdünk.
„Az emberek egyszerűen rettegnek a kínos csendtől” – mondja Gillian Sandstrom, az Egyesült Királyság Essex -i Egyeteméről. Úgy tűnik, hogy interakcióink előtt és után is hagyjuk, hogy a negatív gondolkodás elhomályosítsa az ítéletünket arról, hogy egyébként milyen kellemes találkozásban lehetne részünk.
