Néhány éve vetettem fel először a családomnak, hogy mi lenne, ha idén kihagynánk az ajándékokat, és csak összejönnénk, ünnepelnénk, beszélgetnénk és persze jókat ennénk anélkül, hogy mindenki egy vagyont költött volna el olyan meglepetésekre, amire igazából senkinek semmi szüksége.
Noha félve dobtam be az ötletet, az egész család rögtön benne volt. Kiderült, egy ideje már mindannyian ugyanazt gondoljuk, csak mindenki azt várta, hogy majd valaki más szól. Ha ezt tudtam volna, hamarabb szólok, és megúszom a karácsonyt, amikor 24-én reggel, egy céges buli után másnaposan inkább lemondtam a zuhanyzásról, csak hogy még odaérjek egy ajándékboltba zárás előtt.
Az ajándékozás persze kétségtelenül szép gesztus, de elég nyögvenyelős lehet, ha például valaki távol él a családjától, ritkán találkoznak, és nem tudja, mire van szükségük vagy milyen az ízlésük, vagy egyszerűen csak nagyon különbözik az elképzelésük arról, hogy milyen egy jó meglepetés.
Még ha van is elképzelésünk, hogy milyen ajándékot vegyünk, az év végi hajrában ezeknek a beszerzésével járó stressz és időveszteség valószínűleg senkinek sem hiányzik. Bár egy tényleg telitalálat ajándék fölött érzett öröm sok mindenért kárpótolhat, lássuk be, ritkán sikerül tényleg annyira szuper ajándékötletet kitalálnunk, ami megéri az utánajárást. A nekünk szánt, de nagyon mellément ajándékok fölötti kényszermosoly viszont elég sok energiát felemészt. Olvass még a témában
