Elterjedt randevúzási taktika játszani a “nehezen megszerezhetőt”, amikor úgy teszünk, mintha kevésbé érdekelne bennünket valakit, mint valójában. De tényleg jó stratégia ez?
Ha azt a stratégiát választjuk, hogy a nehezen megszerezhetőt játsszuk, az különféle problémákat okozhat, mint például a megtévesztés és a manipuláció szükségessége, a kölcsönösség hiánya, a felszínes játszmák átivódása komoly dolgokba is, a nem megfelelő emberek vonzása, valamint a kapcsolatok fokozódó bizonytalansága és bizonytalansága – állítja dr. Aaron Ben-Zeév, az In the Name of Love szerzője. Szerinte a legfőbb probléma az, hogy miközben az elérhetetlent játsszuk, nem annak mutatjuk magunkat, akik valójában vagyunk, és így nem is tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő embereket.
Mennyire érdemes őszintének lenni?
Az őszinteség és a nyitottság valóban elengedhetetlen a romantikus kapcsolatokban. De az egyensúly és a mértékletesség is értékes. A teljes őszinteség és nyitottság nem mindig előnyös számunkra. Ezért logikus, hogy a kapcsolat kezdetén viselkedésünk meglehetősen tapintatos legyen, hogy elkerüljük egymás bántását. Nem véletlen, hogy a legtöbben nem kezdik el leírni teljes szexuális történetüket az első randevú során.
Noha a szexuális múltra vonatkozó információk nehéz megszerzése és visszatartása az információk szándékos eltitkolása, a két eset mégis különbözik. A szexuális múltunk elrejtésekor az információk visszatartása azért történik, hogy ne sértsük meg a kapcsolat alakulását. Amikor elérhetetlent játszunk, az nem az információ passzív visszatartását jelenti, hanem egy aktív, folyamatos megtévesztést, amelynek célja, hogy hasznot hajtsunk belőle. Partnerünk a velük szembeni ambivalens viselkedésünket természetesen az elutasítás jeleként értelmezheti. Ennek megfelelően a “nehezen megszerezhető” játék nagyobb valószínűséggel fog visszaütni arra, aki játssza.
A nehezen kaphatóság előnyei
A stratégia emögött a taktika mellett persze nyilvánvaló: ha idővel erőfeszítésre kényszerítjük partnerünket, az jobban akar majd minket. Általában minél több erőfeszítést fektetünk be valamibe, annál jelentősebbé válik, annál intenzívebb érzéseket táplálunk iránta. De ennek az ellenkezője is igaz: amikor nagyobb a tét, több erőfeszítést fektetünk be. A „könnyen jön, könnyen megy” mondás olyan helyzetekre utal, amikor valami, amit különösebb erőfeszítés nélkül szereztünk meg, kisebb jelentőséggel bír számunkra, és ezért az elvesztése sem aggaszt minket különösebben.
Vagyis hosszú távon akkor járunk a legjobban, ha nem titkoljuk el érdeklődésünket a másik iránt, viszont azt is egyértelművé tesszük, hogy a mélyebb érzelmek kialakításához elvárjuk a figyelmet és azt, hogy a másik is energiát fektessen a kapcsolatba. Éppen úgy, ahogyan mi magunk is készek vagyunk azt megtenni azért, hogy kapcsolatunkat egy következő szintre emeljük.
A nehezen elérhetőt játszani, hogy megmutasd, nem vagy kétségbeesett és ragaszkodó, sok esetben hasznos lehet. A “mindent a maga idejében” megközelítéssel ellentétben azonban manipulációra épít őszinteség helyett, és ez hosszabb távon meg is fogja tenni a hatását.