A te történeteid közül hogy tapasztaltad, melyek állnak a legközelebb az olvasók szívéhez?
Van egy könyvem, aminek az a címe, hogy Festménybe zárt lelkek. Van benne nyomozás, ugyanakkor mélylélektan is, illetve a történet egyik alapvető ismertetőjegye, hogy a gyilkos kiléte az elejétől fogva nem titok. Meglehetősen véres, olykor komor hangulatú sztori, mégis ezt kedvelik a legjobban. Előtte a korábban megjelent Kettőnk titka (Függőség-sorozat I. rész) volt a kedvenc, ami a függőség lélektanát járja körül, ám a Festménybe zárt lelkek hamar letaszította a trónról.
Ami a legérdekesebb ebben a könyvben: nagyon sok olvasóm írta, hogy megkedvelte a gyilkost. Nem azért, amit tett, nyilván, hanem a személye miatt. Ő ugyanis egy teljesen „normális” és körültekintő ember a hétköznapokban – egészen addig, amíg le nem megy a nap. Értelmes gondolatai, jó meglátásai vannak, emiatt sokak kedvence lett. A drámai lezárás pedig szintén nagyon megragadt az olvasókban.
