Túlságosan ragaszkodó vagy
Akár hónapokról, évekről, akár csak órákról beszélünk, a szeretethiány egyik elsődleges jele, hogy nagyon ragaszkodóvá válsz. Szinte már görcsösen igényled azt, hogy valaki foglalkozzon, törődjön veled, odafigyeljen rád, észrevegye, hogy te is ott vagy.
Valószínűleg saját magadnak sem tudod megfogalmazni, mire is vágysz igazán, mert nincs kedved szórakozni, elmenni valahova, sőt barátnői csevejre sincs szükséged.
Egyszerűen nem akarsz egyedül lenni, és ezért hajlandó vagy akár megrögzött módon ragaszkodóvá válni. Amíg mindez egy-egy napig tart, vagy abszolút időszakos, addig nem kell különösebben foglalkoznod vele – mindenkinek vannak ilyen napjai. Ellenben, ha állandósul, vagy éppen abban nyilvánul meg, hogy a rossz kapcsolataidat is képtelen vagy elengedni, akkor ideje felgöngyölítened a szálakat. Vajon honnan ered a szeretethiányod?
Valószínűleg saját magadnak sem tudod megfogalmazni, mire is vágysz igazán, mert nincs kedved szórakozni, elmenni valahova, sőt barátnői csevejre sincs szükséged.
Egyszerűen nem akarsz egyedül lenni, és ezért hajlandó vagy akár megrögzött módon ragaszkodóvá válni. Amíg mindez egy-egy napig tart, vagy abszolút időszakos, addig nem kell különösebben foglalkoznod vele – mindenkinek vannak ilyen napjai. Ellenben, ha állandósul, vagy éppen abban nyilvánul meg, hogy a rossz kapcsolataidat is képtelen vagy elengedni, akkor ideje felgöngyölítened a szálakat. Vajon honnan ered a szeretethiányod?
Túlontúl törődővé válsz
A szeretetet általában akkor kapjuk vissza, ha adjuk is, márpedig ezen az elven elindulva te is hajlamos lehetsz arra, hogy szinte kicsikard magadnak az odafigyelést, a törődést. Mivel ez nem őszinte, nem vált ki másokból szimpátiát, ezért aztán sajnos nem is működik a rendszer, a szeretethiányod nem oldódik meg ettől.
De mit is jelent pontosan mindez, hogyan ismered fel? Talán nem tudatosítottad idáig, de olyan körülmények közé „kényszeríted” magadat, ahol gyakorolhatod ezt a felállást. Például rád nem jellemző módon elkezdesz önkénteskedni, vagy hirtelen olyan szakmára váltasz, amiben az embereknek muszáj támaszkodniuk rád (például idősgondozás, pedagógus, stb.).
Nem kell persze szeretethiányra gondolnod akkor, ha alapvetően szociális beállítottságú vagy, esetleg érdeklődsz az ilyen jellegű feladatok, szakmák iránt – sőt! A probléma inkább akkor árulkodó, amikor egy lelki törés, vagy felismerés után hirtelen 180 fokos fordulattal kezdesz ebbe az irányba menni.
De mit is jelent pontosan mindez, hogyan ismered fel? Talán nem tudatosítottad idáig, de olyan körülmények közé „kényszeríted” magadat, ahol gyakorolhatod ezt a felállást. Például rád nem jellemző módon elkezdesz önkénteskedni, vagy hirtelen olyan szakmára váltasz, amiben az embereknek muszáj támaszkodniuk rád (például idősgondozás, pedagógus, stb.).
Nem kell persze szeretethiányra gondolnod akkor, ha alapvetően szociális beállítottságú vagy, esetleg érdeklődsz az ilyen jellegű feladatok, szakmák iránt – sőt! A probléma inkább akkor árulkodó, amikor egy lelki törés, vagy felismerés után hirtelen 180 fokos fordulattal kezdesz ebbe az irányba menni.
Olvass még a témában
Kicsikarod a szeretetet
A szeretetet nem csak úgy próbálhatod bezsebelni, hogy magadat másfajta posztokba emeled fel, hanem azzal is, hogy megváltoztatod a magatartásodat. Társaságban túlságosan ölelgetőssé válsz, lételemeddé válik a testi kontaktus olyanokkal is, akik nem tekinthetőek közvetlen közeli ismerőseidnek.
Ha van párkapcsolatod, akkor a partnered „le sem tud rázni” magáról, állandóan vele akarsz lenni, erőlteted a közös programokat és beveted a lelki zsarolást, ha bármi olyan dolga akad, ahova nem tudod elkísérni.
Jóformán kicsikarod magadnak a figyelmet, a törődést azáltal, hogy elveszettnek, tehetetlennek mutatod magadat. Ha nincs partnered, akkor pedig a csapongó életvitelre lehetsz hajlamos, mindenkiben potenciális jelöltet látsz a szeretetkészleteid feltöltésére.
Megint csak ki kell emelni, hogy ez időszakosan nem gond sőt, teljesen normális például egy családi tragédia, vagy valamilyen egyéb mélypont után. Ellenben, ha nem tudod ilyesmire visszavezetni a helyzetet, vagy túl sokáig fennáll ez az eshetőség, akkor másutt kell keresned a probléma gyökerét.
Ha van párkapcsolatod, akkor a partnered „le sem tud rázni” magáról, állandóan vele akarsz lenni, erőlteted a közös programokat és beveted a lelki zsarolást, ha bármi olyan dolga akad, ahova nem tudod elkísérni.
Jóformán kicsikarod magadnak a figyelmet, a törődést azáltal, hogy elveszettnek, tehetetlennek mutatod magadat. Ha nincs partnered, akkor pedig a csapongó életvitelre lehetsz hajlamos, mindenkiben potenciális jelöltet látsz a szeretetkészleteid feltöltésére.
Megint csak ki kell emelni, hogy ez időszakosan nem gond sőt, teljesen normális például egy családi tragédia, vagy valamilyen egyéb mélypont után. Ellenben, ha nem tudod ilyesmire visszavezetni a helyzetet, vagy túl sokáig fennáll ez az eshetőség, akkor másutt kell keresned a probléma gyökerét.
A cikk folytatódik, lapozz!