Szerepeket játszol
Magánélet, munkahely, társadalom. Ezekben a színterekben természetes, ha másképpen viselkedünk. Más-más mintákat hozunk magunkkal, és kamatoztatunk tovább. Az otthon melegében és a munkahelyi életben, nem lehetünk ugyanazok az emberek, mert mások a feladatok és más a színpad. De mi megszokásból, társként, barátként, kollegaként is ugyanazért „küzdünk” meg, hogy szeressenek minket. Mert az egónk gonosz játékának hinnénk azt, ha az Én-nek hagynánk a főszerepet. Ezért különböző sorozatokban vállalunk mellékszerepeket.
Nem kényszerít minket senki, hogy állandó meghasonlásban szenvedjünk, de már annyira hozzászoktunk, hogy ha magunkkal szembejönnék, sem ismernénk meg az eredeti önvalónkat. Az életünk rendezésében átadtuk a direktori pozíciónkat, azoknak, akikbe az erőnket, energiánkat, szeretetünket pumpáltuk.
Hogy van-e kiút ebből a megfelelési kényszerhelyzetből, amit mi teremtettünk magunkat? Igen van. Csak ahhoz elsőként ismerjük fel a tényt, hogy a kényszer, az életünkben van. Majd higgyünk abban, hogy lehet, nem vagyunk tökéletesek, de elég jók biztosan. És gyöngyözzön máson a veríték, hogyha szeretne megfelelni a világnak. A szerepeket meg hagyjuk meg az igazi színészeknek, nekik jobban megy. Olvass még a témában
