Azok a gyermekek, akik nem kapnak mentális és érzelmi támogatást, sokkal nagyobb nehézségekkel találkoznak majd felnőttkorukban. Az érzelmi elhanyagolást azonban nem könnyű felismerni akkor sem, amikor már a nagybetűs Életben próbálsz helytállni és válaszokat keresel. Az elhanyagolás ugyanis nem mindig egyértelmű, vagy magától értetődő és még csak nem is feltétlenül direkt: elhanyagolhat szándékán kívül egy szülő úgy is, hogy valójában a legjobbat akarja neked. (Pl. másodállást kénytelen vállalni, munkája miatt sokszor kell külföldre mennie, stb). Kaytee Gillis pszichoterapeuta szerint hét olyan gyakori reakció van, amikből arra következtethetünk, hogy gyermekkorunkban nem kaptuk meg a szükséges érzelmi támogatást:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
Melyik csillagjegyhez áramlik a pénz idén ősszel? Ranglista
1/7 Könnyen mérges leszel
Felbosszant, ha az ismerőseid nem veszik észre a számodra fontos dolgokat. Pl. ha új ruhád van, ha másik frizurát vágattál, vagy éppen eddig ismeretlen színű körömlakkot próbáltál ki. Arról nem is beszélve, hogy kibékíthetetlen állapotba kerülsz, ha elfelejtik a születésnapodat, vagy nem emelik ki külön a teljesítményedet a munkahelyen. Az az érzésed támad, hogy nem érdekled őket, nem vagy elég fontos. Az ezzel párosuló düh könnyen eredhet a gyermekkorodból – amikor szintén lehet, hogy nem kaptál elég figyelmet a számodra fontos élethelyzetekben.
2/7 Kívülállónak érzed magadat
Sokszor érzed azt, hogy kívülállóként vagy jelen olyan eseményeken, amikben egyébként teljesen kompetensnek kellene lenned. Pl. ilyenek lehetnek a családi események, vagy éppen a szakmai továbbképzések. Olyan, mintha valamiért nem tartoznál oda, nincs meg az egység érzete. Ez bizonyos helyzetekben, körülmények mellett normális, de gyermekkori elhanyagoltságra utalhat, ha sokkal jobban megvisel, mint másokat.
Ahogy azt érezheted, hogy kívülálló vagy, úgy azt is tapasztalhatod, hogy az emberek nem figyelnek rád eléggé és ezt már-már természetesnek fogadhatod el. Nem szólalsz meg, mert úgy gondolod, butaságot mondanál, és egyébként is, senkit sem érdekel a véleményed, a nézőpontod. Ezt nagyon könnyű visszavezetni gyermekkora, amikor szintén előfordulhatott, hogy nem találtál senkit, akivel megoszthattad volna az érzelmeidet, meglátásaidat, nem volt senki, aki mellett igazán önmagad lehettél volna.