Nem lelkesedsz a melódért, de azért egészen jól elvagy. Kiforrottak a kis túlélő technikáid, hogy hétfőtől péntekig tűrhetően érezd magad. De vajon ez elég-e a boldogsághoz? A következő vészcsengők nemleges válaszról árulkodnak…
Cukorlökettel üzemelsz
Energiaital, csoki, sütemények… Mindennap, vagy akár néhány óránként szükséged van valami ilyesmire, hogy kihúzd a munkaidő végéig.
Igyekszel bemesélni magadnak, hogy ennyit igazán megérdemelsz, meg különben is azért kell, mert fáradt vagy.
A valóságban azonban ez az egyik legegyszerűbb önvigasztalási folyamat.
Jutalomként éled meg a néhány perces szárnyalást, amit a hirtelen vércukorszint-emelkedés ad, az utána bekövetkező törvényszerű mélypont során pedig újabb adagért sóvárogsz, hogy ne borulj horkolva az asztalra.
Hiába próbálsz ki bármilyen „cukor-detox” diétát: amíg belső igényed van a szénhidrátok jelentette „simogatásra”, az egészséged is veszélyben van.
Folyton máshol jár az eszed
Becsülettel elvégzed a munkádat, ám közben csillapíthatatlan vágyat érzel a legfrissebb celebhírek elolvasására?
Vagy folyton a telefonodat nézegeted, esetleg világmegváltó terveket szövögetsz a fejedben?
Mivel a legtöbb ember gondolatai meglehetősen szerteágazóak, ezzel alapjáraton nem lenne probléma.
Amennyiben viszont mindig így áll a helyzet, és azon kapod magad, hogy a legfontosabb munkahelyi projektek kivitelezése közben is cuki cicás képek után klikkelgetsz a neten, kár letagadnod: valami nem stimmel.
Ha képtelen vagy a figyelmed száz százalékát legalább rövid ideig a melóra összpontosítani, valószínűleg az egész nem is ér neked annyit.
Pletykás lettél
Korábban váltig állítottad magadról, hogy nem vagy az a pletykás típus. Az utóbbi időben viszont élsz-halsz a szaftos információmorzsákért.
A marketinges lány esküvőjének lefújása után például két hétig izgatottan érkeztél minden áldott reggel, hátha újabb részletek derülnek ki a kényes ügyben.
A jó hír, hogy ettől nem lettél rosszabb ember. A rossz hír pedig az, hogy ha nem maga a munka jelenti a fő motivációt, akkor sürgősen helyre kell tenned magadban néhány dolgot.
Elsőként azt, hogy pontosan mikor és miért untál rá az állásodra, továbbá mit tehetsz a saját mindennapjaid érdekesebbé varázsolásáért.
Ha ugyanis benne ragadsz a szituban, előbb-utóbb kényes helyzetbe sodor majd valamelyik szóbeszéd.
Hányingered támad mások lelkesedésétől
Méla undorral figyeled az új gyakornoklány ténykedését? Cinikusan legyintesz, amikor valaki arról beszél, hogy szívből imádja a munkahelyét?
Ha felvettél egy általánosan negatív nézőpontot, amit mindenki másra is feltétel nélkül érvényesnek tartasz, ingoványos talajra tévedtél!
Vizsgáld meg, mindig is megvolt-e benned a hajlam erre a pesszimista szemléletre, vagy időközben alakult ki, s mi állhat az egésznek a hátterében.
A motiváció és a lelkesedés ugyanis olyan pozitívum, aminek kizárólag a túlzásba vitelétől vonhatod fel a szemöldököd – ám akkor sem érdemes ellenérzést táplálnod az illető iránt, elvégre nem a te dolgod, ki milyen belső meggyőződéssel melózik.
Csak a sajátodra figyelj oda, mert másoké általában akkor zavarhat, ha neked semennyi nincs…
Betegséget hazudsz
Legyen szó menstruációs görcsről, megfázásról, allergiáról vagy gyomorrontásról, a betegségről szóló füllentés koránt sem olyan ártalmatlan, mint amilyennek tűnik.
A hazugság ugyanis folyamatosan és hosszú távon sokkal jobban gyengít egy fárasztó munkanapnál.
A lelkiismereted még akkor is fellázadhat, ha a felszínen egyébként csoda jól érzed magad az „ajándékba kapott” szabadnapokkal.
Amennyiben az elmúlt hónapokban többször is kijátszottad ezt a kártyát, voltaképpen szívesebben öltöd magadra a beteg ember szerepét – még ha csak egy köhögős telefonhívás erejéig is –, mint a dolgozóét. Ez pont annyira durva, mint amennyire annak hangzik.
Ráadásul a szervezeteddel is képes lehetsz elhitetni, hogy beteges alkat vagy, így tényleg a kanapén fekve végzed a lebzselést.
Te magadra ismertél valamelyik pontban? Mesélj!
