Életmód / Család

A játszótéren szocializálódnak az anyukák!

A játszótér az a hely, ahol minden korosztály, a társadalom minden rétege jelen van, hűen tükrözve a mai állapotokat, keresztmetszetet adva az országról. Rengeteg, semmit mondónak tűnő információ cserél gazdát egy ilyen helyen, melynek hatására akarva akaratlanul, módosul a szülők világlátása, ezáltal élete.

A játszótér a szülőnek, vagy a gyereknek van?

Sokan úgy élik meg a játszótéren való tartózkodást, mint egy traumát, egy időgyilkos dolgot, ami elveszi a hasznos házimunkától az időt – ezek a szülők azok, akik csak kiszellőztetik a gyereket, kollektívan, csapatba verődve, ,,fontos” dolgokat megbeszélve. Ilyenkor kerülnek porondra az agyrohasztó pletykák, a gyerekbetegségek kifogyhatatlan tárháza, és a gyorstalpaló főzőtanfolyam a padon.
Sok esetben a szülő egyáltalán nem figyel a gyerekre, a társasággal van elfoglalva, a népszerűségért küzd. Ám az a legrosszabb, ha a szülő folyamatosan telefonál. A gyerek az illem miatt nem fogja szülőjét félbeszakítani, vagy talán már csak unja kérni, hogy foglalkozzanak vele.

A játszótéri anyák ,,hordája”

Ezt a kifejezést egy férfitől hallottam. Először megbotránkoztam, kikértem magamnak nőtársaim nevében is ezt a minősítést. Ám van benne valami igazság. A kismamáknak, kisgyerekes anyukáknak kevés hallgatósága van otthon, hiszen nincs a család többi tagjának arra ideje, hogy a napi részletes – hisz az ördög a részletekben rejtőzik – beszámolót türelemmel végig hallgassa.
Így a kémiában is ismert szabály szerint – hasonló a hasonlóban oldódik – az anyukák egymással beszélik meg a mindennapi történéseket, egymástól kérnek, vagy kéretlenül kapnak életjobbító tanácsokat. Közösség épül, mely mások számára nem érthető vonalak mentén mozog.

Olvastad már?  Amiről csak kevesen beszélnek: az avoidant személyiségzavar, és minden, amit ez okoz

Játszótéri hierarchia

Minden anyukának aki újként kerül a játszótérre, szembesülnie kell azzal, hogy a szülők között inkább van klikkesedés, mint a gyerekek között. Mindig van egy alfa-mami, aki dominálja a többi anyukát, és észt oszt, ha kell, ha nem.
Ezek azok a szülők, akik önigazolásért mennek a játszótérre, ahelyett, hogy egy jót játszanának a gyerekkel, akinek elismerése feleslegessé tenné a többi szülő helyeslését. Egy ilyen klikkbe bejutni is nehéz, ám abból kikerülni még nehezebb. Ugyanis, sértődés, pletyka lesz a vége, és ilyenkor a kellemetlen helyzet elől csak úgy szabadulhatunk, ha játszóteret váltunk.

Játszótéri alkoholizmus

Ezzel a fogalommal tíz évvel ezelőtt találkoztam először. A folyamatosan otthon lévő anyukák élettere annyira beszűkül – hiszen felnőtt kommunikációra sokkal kevesebb lehetőség van – hogy nagy részük átmenetileg depressziós lesz.
Ilyenkor – mivel nem akarnak szembenézni a problémával – előfordul, hogy az anyukák az alkoholhoz nyúlnak, mondván: néha-néha ez nem árt. Ennek a feszültségoldásnak egyik elfajult változata az, amikor az anyukák, többedmagukkal, a játszótéren alkoholt fogyasztanak. Hihetetlen, de van ilyen – többször, mint gondolnánk.

A játszótér a gyerekről szól

El kell fogadni azt a tényt, hogy az anyai szocializáció a játszótéren, csak egy bizonyos pontig építő. Nem ott fog senki megtanulni mesterien háztartást vezetni és főzni, ahogy a gyerekbetegségekről szóló információk is hiányosak, hibásak sokszor.
A játszótér arra való, hogy a gyerek ismerkedjen, játsszon a többi gyerekkel, és saját anyjával is, hiszen sokszor csak ez az időpont alkalmas arra, hogy egymásra figyeljenek, a lakástól és annak gondjaitól messze alkalmuk legyen közösen kikapcsolódni. A játszótéri kommunikáció igen színes, mindent, az egész életet, annak minden problémáját átölelő intervallumban mozog. A születéstől – szüléstől – a halálig mindenről szó esik ott.
Elsősorban a gyerek játéktere, ami még arra is alkalmas hely lehet, hogy ne felejtsük el, hogy a lakásajtón és gyerekünk, családunk ellátásán túl is van élet. Ám a beszűkülés egyik módja is, így óvatosan kell bánni az ott töltött idővel – első sorban sose vegyük le szemünket a gyerekről.