Az összegyűjtött adatok azt mutatták, hogy a magány érzése összefüggésben volt a memória romlásával a svéd résztvevők körében. A német résztvevőknél viszont nem fedezték fel ugyanezt. Ez elgondolkodtatta a kutatókat, akik a magyarázatot a kulturális különbségekben látták.
Úgy vélik, hogy különbségek vannak annak tekintetében, mit tartunk társadalmi elszigeteltségnek, illetve hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket.
Azok a kultúrák, amik alapvetően családcentrikusak, teljesen másként állnak a magány kérdéséhez. Ott, ahol kívánatos, hogy több generáció éljen együtt, sokkal inkább magányosságnak felel meg pl. a házastárssal való különélés. Ezzel szemben nálunk inkább egy vágyott, nyugodt életkörülmények tekinthető. Olvass még a témában
„A magány és a memória hanyatlása közötti összefüggések nem voltak következetesek az országok és korok között, részben azért, mert adottak a kulturális különbségek. Ez okozza, hogy egyes emberek jobban ellen tudnak állni a társadalmi elszigeteltségnek és azok következményeinek. A tanulmányokból tudjuk, hogy a magány egyes idősebb felnőtteknél memóriaromlást okozhat, de fordítva is működik a dolog. A memória romlása a magány érzésének növekedését is okozhatja” – összegezte Solé-Padullés.
