Nemrégiben egy online felmérést végeztek az Egyesült Királyságban és az USA-ban, azzal kapcsolatban, hogy az emberek milyen személyiségeket tartanak unalmasnak. A válaszadók csupa negatív tulajdonsággal ruházták fel az unalmas ember figuráját: nem érdekli semmi, nincs humora vagy véleménye, sőt kétségbe vonták, hogy bármihez is értene. Az unalmasság gyakorta kötődik az introvertált személyiséghez.
A befelé forduló, csendes, nyugodt embert a többség unalmasnak bélyegzi. Ezzel szemben az extrovertált személyt jellemző személyiségjegyek – társaságkedvelő, közvetlen, fesztelen, nyitott, könnyen teremt kapcsolatot– pozitív megítélés alá tartoznak, az ilyen ember társadalmilag elfogadottabb, könnyebben érvényesül a magánéltben és munkában egyaránt.
Nem véletlen, hogy az introvertáltak gyakran deficitnek élik meg saját személyiségüket.
Olvass még a témában
Látják, hogy harsányabb, pörgősebb társaik népszerűbbek, többen kíváncsiak rájuk, jobb az előmenetelük. Mégsem jelenti mindez azt, hogy a visszafogottabb személyiség unalmasabb lenne.
Mit jelent valójában a csendes ego?
J.J.Bauer és H.A. Wayment kutatók könyvet írtak a csendes egóról. Szerintük a kultúra az utóbbi időben az individualizmust támogatta, az önkifejezés azonban egyre inkább törtető és önös érdekeket képviselő lett. Önsegítő könyvek egész sora segített elérni, hogy mindenki kifejezhesse önmagát és elérhessen bármit, amit csak akar. Ezzel egy bizonyos pontig nincs baj, ám gyakran túlzásba csap át az önkifejezés, amely mindenkin átgázoló önigazolássá válik.
A csendes ego kifejezést arra a jelenségre használják a szerzők, hogy valaki túllép az egoizmuson és képes egyensúlyt teremteni saját maga és mások érdekei között.
Éppen ezért az introvertált ember sem feltétlen magába fordult és unalmas, inkább csak más a szemlélete, más a fókusz számára. A kutatók azt találták, hogy ez a típus alapvetően nem saját nézőpontját helyezi a középpontba, ellenben jobban belehelyezkedik mások helyzetébe és holisztikusan, átfogóan képes látni a különböző helyzeteket. Érdekli mások szükséglete, képes az ő vágyaikat a sajátja elé helyezni.
Susan Cain író szintén foglalkozott a témával és kifejtette, hogy a zárkózottság nem feltétlen hátrány, hanem áldás is lehet. Egy ausztrál kutatás pedig rámutatott, hogy akiknél az introvertált személyiségjegyek voltak többségében megtalálhatóak, eredetibbek voltak extrovertált társaiknál, jobban vállalták valódi önmagukat, ezáltal hitesebbek és mindezek miatt a közérzetük is jobb volt. A mostani világ többre értékeli, sőt túlértékeli az extrovertált jellemet, ami miatt mindenki ilyen szeretne lenni. Az introvertáltak viszont veszteségként élik meg, hogy teljesen eltérnek a társadalmilag kívánatos személyiségtípustól.
