Szerencsére nem. A „Bombanő-” és a „Csinibaba-imidzs” megtartása vagy építgetése a színpadon és a vásznon túl Hanna előtt sem érdekelt. Egyetlen szempont volt: jól akartam érezni magam a bőrömben. Ezért örültem, hogy a szülés után is sikerült folytatnom mindent, amit korábban szerettem csinálni. A szokásos kedvenceimet, gyümölcsöt, zöldséget, halakat ettem, és viszonylag sokat mozogtam. Egyedül az alvás hiányzott. Végül két év után, amikor a szoptatás amúgy gyönyörű időszakát lezártam, már pihenni is tudtam. Két és fél éves volt Hanna, mikor családostul nyaralni mentünk a tengerhez. Csodálatos volt, és mellesleg újra energiával teli nőnek éreztem magam.
Mi a véleményed a nyilvános szoptatásról?
Én nyilvánosan nem szoptattam Hannát, de nem azért mert nem akartam, hanem mert nem adódott olyan helyzet. Szerintem nemhogy nincs vele baj, de a mamának és a babának is fontos, hogy szükség esetén bárhol megtehessék ezt. Olvass még a témában
Schobert Norbi nyilatkozata nemrég megosztotta az országot abban a kérdésben, hogy mennyire tehetnek a nők arról, hogy miután szülés után gyakran elhagyják magukat, elhíznak, igénytelenek lesznek, ezután elhagyja őket a párjuk. Te mit látsz magad körül mennyire jellemző ez és szerinted kinek a hibája?
