A színpadon illetve a díszletek mögött más jelentést kap a gátlástalanság fogalma, mint a magánéletben. Egyébként amit említesz, az egy kis balettozás volt fehér dresszben, tüllszoknyában a ’88-as Farkas a mezőnben. Színpadon sosem vetkőztem, de a kulisszák mögött annál többet. Gyorsöltözéseink voltak, leginkább azért, mert a L’art pour l’art Társulatban és a Holló Színházban is négyünkre jutott az összes szerep, a rövid „szkeccsek” pedig – ahogy Galla Miki akkoriban sajátos, rezegtetett hanglejtéssel hívta a jeleneteket – gyorsan váltogatták egymást. Egy fekete molinóval választottuk el egymástól a színpadi játékteret és az öltözőnek kinevezett teret, és amögött a függöny mögött kellett pár perc alatt átvedlenünk a következő műsorszám jelmezébe. Ekkor én nem foglalkoztam azzal, hogy éppen ki van körülöttem. Lehet, hogy a háttérben dolgozó ügyelő, díszletező többet kapott belőlem, mint a közönség. Már ami a fizikai valómat illeti. Ezt akkor tudtam meg, amikor már több éve ugyanabban a színházban játszottunk. Volt néhány pasi, aki megköszönte évad végén, hogy nem unatkozott a háttérben sem. Persze néha a közönség is bepillantást nyerhetett a kulisszák mögött zajló élet rejtelmeibe, amikor éppen a ki-bemászkálás miatt fennakadt a molinó, és egy másik „előadásból” is ízelítőt kaphatott. Valószínű, többek között ez is azok közé az apróságok közé tartozott, amik az előadásaink báját adták.
Egy régi interjúban olvasni tőled egy jelenetet, amikor is a fiúk azt tervezték, hogy meztelenül mennétek ki a sötét színpadra, majd felkapcsolnák a reflektort… És te ezt az ötletet nagyon elvetetted. Később viszont már úgy nyilatkoztál róla, hogy lehet, hogy már vállalnád. Adja magát tehát a kérdés: mit gondolsz a színpadi meztelenségről?
Nem is emlékeztem már erre, pedig tényleg felvetődött. Kár, hogy nem került rá sor. Vicces lehetett volna. Igazából én a színpadon vagy a vásznon hosszan meztelenül nem szerepeltem volna, de becsülöm azokat, akik a szerepük kedvéért megtették. Én – ha úgy tetszik – a Társulat és a Monty Python szövegeivel „verbálisan vetkőztem” inkább. Például az Osztályfőnöki óra című jelenetben, vagy A férfi című tudományos értekezés vagy éppen a Bombanő és a Bálteremben című dalok előadásakor. Olvass még a témában
Amikor épp a csúcson voltál, megkeresett-e a Playboy és, vállaltál volna-e meztelen magazin fotózást?
