Amikor az emberek személyiségtípusokról beszélnek, gyakran az A‑típusú személyiség (versengő, ambiciózus, sikerorientált) és a B‑típusú személyiség (nyugodt, laza, rugalmas) jut eszünkbe. De ott van középen, csendben és kevésbé reflektorfényben egy kevésbé ismert — és gyakran félreértett — személyiségtípus is: a C‑típusú személyiség.
Ha szeretnéd megtudni, hogy te is C-típusú vagy-e, figyeld meg magad: az alábbi jelek segíthetnek felismerni, ha te is ebbe a típusba tartozol — és arról is beszélünk, mi az, amivel jó, ha tisztában vagy, ha ez a személyiségcsoportod.
Mi jellemző a C-típusú személyiségre?
Az A-típusú emberek összeszedett, sikerorientált és kontrollra hajlamos, valamint a B-típusúak nyugodt, rugalmas, a helyzeteket, feladatokat lazán kezelő attitűdjével szemben a C-típusba tartozó személyiségekre érzelmi visszafogottság, belső tartás jellemző — gyakran elnyomod a negatív érzéseidet (harag, frusztráció, szomorúság), nem engeded meg magadnak, hogy hangot adj nekik. Olvass még a témában
5 szülői szokás, amit jónak gondolunk, pedig csak ellenállást érünk el velük
A csend hatása az agyra: 4 tudományos ok, amiért néha jó csendben lenni
Újra és újra: ennyi éven keresztül tesszük meg ugyanazokat a fogadalmakat
„Semmivel sem szeretem kevésbé a feleségemet, csak mert mással is szexelek.” – Miért csalják meg a férfiak álmaik nőjét is?
Megfigyelhető a konfliktuskerülés, a másokhoz való alkalmazkodás: nehezen állsz ki magadért, inkább a békét választod, még akkor is, ha az saját igényeid háttérbe szorításával jár.
Nagyon jó viszont az analitikus gondolkodásod, pontos vagy és részletorientált: szereted a precizitást, a logikát, a stabilitást; döntéseidet alaposan átgondolod; jól működsz rendszerezésben, tervezésben.
A C-típusba tartozó emberek megbízhatóak, előtérbe helyezik mások igényeit, és nagy a felelősségtudatuk, amit a környezetük sokszor ki is használ, mert tudja, hogy számíthat rájuk.
A C-típusú személyiségjegy hordozói pedig többnyire tűrik ezt, mert introvertált, visszahúzódó viselkedésük, halkszavúságuk miatt nem mutatják ki sokszor az érzéseiket, és gyakran csak belső monológban dolgozzák fel a gondolataikat.
