Az idő ingyen van, mégis ez a legdrágább kincsünk. Megállapítható, hogy slendriánul bánunk vele. Valójában az időre is igaz a mondás, hogy nem a mennyisége számít, hanem a minősége. „Az a baj, hogy azt hiszed, van időd.” Így vélekedik Buddha.
Kérdések
Felvetődik hát a kérdés: kell-e hajszolni az élvezeteket, élményeket, minden időt szükséges-e kitölteni valamivel ami hasznos? Az is nagy kérdés, hogy csak azon múlik-e az ember sikere, hogy jól osztja-e be az idejét.
Amikor az időre gondolunk, hajlamosak vagyunk rövid távon gondolkozni, mondván, ki tudja, hogy mi lesz – mondjuk – tíz év múlva. Aztán eljön a „tíz év múlva”, és rájövünk, ugyan ott vagyunk, ahol tíz évvel ezelőtt. Nem fejlődtünk érdemben túl sokat.
Az emberek értelmesebbik fele ilyenkor neki áll, és tesz valamit a következő tíz évért, a nem annyira értelmes ember pedig legyint egyet: most már minek csináljak bármit is.
