Az újfajta városi életet az Oceanix ráadásul fenntartható anyagokból építené fel: fenntartható erdőkből származó fából húzná fel az épületeket, lennének üvegházak, vertikális mezőgazdaságot folytatnának, és, ami még furcsább és újítóbb, a víz alatt kerteket rendeznének be. A jövő városa csak megújuló energiát használna, a napot, a vizet és az óceánt fölözné le energiaforrásként. Persze szükség lenne szennyvíztisztításra és –elvezetésre is, de mindezek nem olyan megugorhatatlan feladatok, amivel ne lehetne megbirkózni.
A startup szerint érdemes úgy gondolni a városra, mint a vízparti városok kiterjesztésére, azoktól nem is messze létesülnének, és nem használnának olyan technológiát, amiket ma még nem ismerünk. A terv szerint elérhető áron kínálnák a platformokon a lakásokat, és lennének rajtuk iskolák, kórházak, minden, amire szükség van. A tiszta vizet is a környezetből nyernék a tengervíz sótalanításával.
A lebegő platformokat a nívós MIT-n, vagyis a Massachusettsi Műszaki Intézetben tervezik, míg magukat a struktúrákat, amelyeket ezeken a platformokon építeni fognak, a New York-i és koppenhágai székhelyű Bjarke Ingels Csoport építészei álmodják meg. Olvass még a témában
A lebegő városok a hongkongi Oceanix szerint nemcsak a klímaváltozás kihívásaira, de a növekvő populációra is megoldás lehetnek, hiszen előbb-utóbb elfogy a föld, amit benépesíthetünk, és az erdőirtásnak, a városok terjeszkedésének már most elég sok hátrányával kell szembenéznünk.
Szakértők szerint a jövőben a koronavírushoz hasonló fertőzések is megszaporodhatnak, ha továbbra is így szipolyozzuk ki a vadállatok élőhelyeit. A startup számításai során egy hat platformból álló falu kétezer, egy 6 faluból álló nagyváros már akár húszezer ember eltartására is képes lehet.
Egyelőre az egész még csak terv szintjén létezik, de már az ENSZ figyelmét is felkeltette. Egyre biztosabbnak tűnik ugyanis, hogy új megoldásokat kell keresnünk, ha szeretnénk túlélni a klímaváltozás hatásait.
