Egy 3 és egy 7 éves gyermek folyamatos felügyelete amúgy sem egyszerű feladat, de amikor nyűgösek, hiányzik nekik a játszótér, a barátok, és már unalmassá váltak a mesék, még nagyobb kihívással találják szemben magukat a szülők. Marcsi legalábbis egyértelműen így érzi, hiszen nem csak a lányokra kell vigyáznia, de a saját munkáját is el kell végeznie, úgy mellesleg a főzés és házimunka mellett.
Persze a férjem ott segít, ahol csak tud, de az ő munkakörében nem lehetett megoldani a folyamatos itthoni munkát, míg az enyémnél igen. A napjaimat kicsit úgy élem már, mintha robot lennék: korán reggel felkelek, mielőtt a lányok is megébrednének, hogy legalább egy kicsit haladhassak a munkámmal, aztán reggelit csinálok, sort kerítünk a digitális tanulásra, főzök, dolgozom tovább, és közben próbálok néha egy kicsit pihenni is.
Utóbbi nem túl gyakori, mert Hanna és Petra egyre jobban unatkoznak a lakáson belül, többször összekapnak, mint előtte, hangoskodnak, és olyan új játékokat találnak ki, mint hogy ki tud messzebbre ugrani a kanapéról. Az alsó szomszédunk már egyszer fel is jött, amit persze meg tudok érteni, de nekünk sem könnyű 50 négyzetméteren, több, mint egy hónap után csendben eltevékenykedni.
Marcsiék ugyanis egy kétszobás lakásban élnek a belvárosban, erkély és terasz nélkül. A koronavírus elkerülése érdekében ők sem járnak el otthonról, nem találkoztak a nagyszülőkkel már régóta, és sétálni is csak hetente egyszer mennek el.
