A mintagyerek a boldogság?
Van egy elképzelésünk arról, hogy milyen felnőttnek szeretnénk látni gyerekünket, és már gyerekként elkezdjük farigcsálni őt. Ez az elképzelés többnyire idealizált, ám sorvezetőnek megállja a helyét. De csak sorvezetőnek, hiszen míg egy gyerek felnő, mi is változunk, és ő is. Tehát, a mintagyerek fogalma mindig más lesz, sőt, eljutunk odáig is, hogy nem mintagyereket akarunk a jelenben, hanem boldog felnőttet szeretnénk látni a jövőben.
Értékelni kell nevelésünk egyes szakaszait, a gyereket pedig soha nem szabad minősíteni, mert ez megkeserítheti felnőtt létét, önértékelését rombolhatja, melyek kizárják a boldogság lehetőségét az életéből. Ahogy Albert Einstein mondja: Mindenki zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, egész életében azt fogja hinni, hogy hülye.