Saját magaddal szembesülsz?
A gyerek a szülő legjobb tükre. Méghozzá görbe tükre. Hibáinkat felnagyítva mutatja meg. Nem csak a nevelési, hanem saját jellemhibáinkat is. Ezt nagyon komolyan illik venni, már csak azért is, mert jó támpont lehet a további gyereknevelésben, és saját személyiségünk fejlesztésében is.
Természetesen nehéz szembesülni hibáinkkal, de meg kell tanulnunk túl lépni saját magunk árnyékán. Tudomásul kell venni, hogy nem csak mi neveljük a gyereket, hanem ő is minket, a maga módján.
Valóban akartam gyereket annak idején?
Nagyon kevés az olyan ember, aki tudja, hogy miért akar valójában(!) gyereket. Van, aki makacsságából adódóan saját családot akar, jobban akarja csinálni ezt, mint saját szülei – azaz, bizonyítási vágy hajtja. Van, aki egyszerűen csak szereti a kisbabákat, benne van a gondoskodás iránti vágy. Számtalan ok lehet, ám egy pont után ezeket az okokat teljesen felesleges analizálni.
Egyszerűen, el kell fogadni, fel kell nőni a feladathoz: gyerekünk van, akiért felelősséggel tartozunk. Nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy ha mi boldogok vagyunk, a gyerekünk is az lesz, tehát ekként kell felépíteni a jövőképet, nem pedig a múlt végeláthatatlan analizálásában keresni a megoldást.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
