Eszter: „Az elején vagánynak éreztem, utána természetesnek.”
Szerettem dohányozni. 16-28 éves koromig szinte minden nap rágyújtottam. Volt, hogy csak pár szálat, de ha megittunk néhány sört, egy dobozzal is elszívtam. Az elején vagánynak éreztem a dohányzást, 25 fölött meg már természetesnek gondoltam. A vizsgaidőszak nélkülözhetetlen tartozéka volt, füstöltünk az első randin és a munkahelyi kávészünethez is dukált.
Aztán 2012 tavaszán meghalt anyu. Rákban. Úgy, mint 20 évvel korábban a nagyanyám.
Én meg néhàny hónapnyi láncdohányzás után úgy éreztem, ezzel a genetikai állománnyal nem kell nekem a cigi. 7 év telt el, egyszer sem gyújtottam rá. Nem hiányzik.
spukkato/depositphtos.com Olvass még a témában
„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel
Melyik házba költöznél be? Elárulja, melyik karrierút lehet az ideális számodra
Nem bírom nézni a legjobb barátnőm zsíros haját – hogy hozzam szóba a témát?
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
