De hogyan kellene elfogadnunk saját öregedésünket?
Susan Krauss Whitbourne pszichológia professzor szerint először fel kell ismernünk ezt a jelenséget és tudatosan tennünk kell azért, hogy a negatív attitűdök társadalmi elterjedtségét alapvetőnek gondoljuk. Direkt elkezdheted figyelni, hányszor helyezik nagymama vagy akár láthatatlan pozícióba az idősebb nőket, dacára annak, hogy ők távolról sem csak egy szerepet töltenek be és nagyon is aktív részét képezik a társadalomnak.
Whitbourne javasolja azt is, hogy ne hagyjunk fel azokkal a döntésekkel, kezelésekkel, életmódbeli faktorokkal, melyek segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, azonban tűzzünk ki reális elvárásokat és állítsunk fel határokat a kiadásaink és céljaink kapcsán is.
Végül pedig vegyük ki részünket azokból a beszélgetésekből, amelyek megpróbálják megváltoztatni az idősödő nőkről szóló narratívát. Egyre több olyan példakép jelenik meg a médiában, akik nem esnek át szépészeti műtéteken (legalábbis nem extrém változatokon). Ők elfogadják természetes szőrzetüket, őszülő hajukat és nem bánnak néhány ráncot, valamint pozitív üzenetet közvetítenek változó alakjukról. Olvass még a témában
Ha ismerjük a társadalom nyomását, rálátunk erre a kérdésre kívülről, akkor megtalálhatjuk a megfelelő eszközöket arra, hogy megszeressük magunkat. Elvégre az életkor egy szám és bölcsességet kellene sugároznunk általa. Mi lehetne nagyobb, jobb üzenet a fiatalok számára, mint az önelfogadás és az önmegvalósítás?
Nyitókép: Jovana Stojanovic/istockphoto.com
