Ha megértjük, hogy gyermekeink mennyire formálnak bennünket – és mi mennyire (vagy mennyire kis mértékben) alakítjuk őket –, felrobbanthatja azt az illúziót, hogy szülőkként miénk a teljes kontroll. De eloszlathatja azt a stresszes érzést is, hogy minden szülőként hozott döntésünk visszafordíthatatlan hatással lesz a gyermekünkre. Ez a felismerés pedig akár egy másfajta családi élet felé is ajtót nyithat.
A gyerekek már születésük előtt elkezdenek befolyásolni minket: megtervezzük érkezésüket, és úgy alakítjuk életünket, hogy készen álljunk rájuk. Csecsemőként ők irányítják az alvásunkat, és mellékhatásként a hangulatunkat. Tudjuk például, hogy az ingerlékeny babák szülei stresszesebbek, kevesebbet alszanak, és még azt is gondolhatják, hogy rosszul nevelik őket. Egy ördögi körben a stressz és az alváshiány hozzájárulhat a szülői depresszió és szorongás fokozott kockázatához.
De van más is. Számos tanulmány kimutatta, hogy a gyermek veleszületett személyisége alakítja azt, ahogyan neveljük őket. Olvass még a témában
Fesztivál horoszkóp: így fesztiválozol idén nyáron, zodiákusod szerint
Angyalszámok a csillagjegyekben: milyen üzenetet küldenek neked?
Ezért lesz ráncos a kezünk a vízben: van egy érdekes előnye
„Ha továbbra is el kellett volna viselnem, biztos, hogy előbb-utóbb megöltem volna.” – Jogos lépés örökre megszakítani a kapcsolatot a szülőkkel?
„Természetesen a gyermek nevelése egészen más lehet, attól függően, hogy ki is ez a gyermek” – mondja Anne Shaffer a Georgiai Egyetemen dolgozó gyermekpszichológus.
Ha túlságosan arra koncentrálunk, hogy milyen szülők vagyunk, az „iszonyatos nyomást helyez a szülőkre. Azt az illúziót kelti, hogy ha csak mindent helyesen teszünk, akkor leszünk képesek gyermekeinket boldog, egészséges, sikeres felnőttekké formálni, és mindannyian szeretnénk, hogy azok legyenek” – mondja Danielle Dick, a The Child Code szerzője és a Virginia Commonwealth Egyetem genetikusa.
Kétirányú szülői nevelés
A valóság bonyolultabb lehet. Először is egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a gyerekek befolyásolják szüleiket, és fordítva is. Ezt a jelenséget „kétirányú szülői nevelésnek” nevezik.
Egy nagy tanulmány, amely a kétirányú szülői nevelést vizsgálta, több mint 1000 gyermeket és szüleiket bevonva, arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek viselkedése sokkal erősebben befolyásolta szüleik viselkedését, mint fordítva. A szülőket és gyermekeiket nyolc éves korukban, majd a következő öt évben ismételten megkérdezték. A tanulmány megállapította, hogy a szülői kontroll nem változtatta meg a gyermek viselkedését. A gyermek viselkedési problémái viszont kevesebb szülői melegséget és nagyobb kontrollt eredményeztek.
A kutatások azt is mutatják, hogy amikor a gyerekek kihívást jelentő viselkedést mutatnak, a szülők visszavonulhatnak, vagy tekintélyelvűbb (szigorú és hideg) nevelési stílust alkalmazhatnak.
