Annak ellenére, hogy három gyerekkel már sikeresen túljutottam a babakorszakon, még mindig felkapom a fejem az olyan hírekre, ami a kisdedekkel kapcsolatos mindennapi fáradalmak megkönnyítését célozza meg. Főleg, ha azt a kétszáz éves Guardian írja meg. A kutatók most valami olyanra igyekeztek rávilágítani, amit mélyen legbelül minden anya érez és tud, de mivel már jócskán eltávolodtunk az ösztönös viselkedéstől, csak nagyon nehezen tör a felszínre.
Mielőtt a lényegre térnék, szeretném kifejezni a hálámat azon szakemberek felé, akik a hetvenes-nyolcvanas években elterjedt „ne vedd fel, ha sír, mert megszokja” típusú kegyetlen nevelési módszert sikeresen kiverték a köztudatból. Egy baba millió okból sírhat és sír is. Sosem azért, mert ki akar szúrni a szüleivel vagy el van kényeztetve már kéthetesen.
Ebben a baba-anya kísérletben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az egyébként jóllakott, tisztába tett, álmos, tehát elvileg az alvásra tökéletesen felkészített kisbabák miért sírnak mégis. Pontosabban mit tehet a holtfáradt szülő, mi a legideálisabb módszer arra, hogy megnyugtassák és álomba ringassák a gyermeket. Az eredmények meglepően hasonlóak voltak ahhoz, ahogyan az emlős állatok is vigyáznak a kicsinyeikre.
A legbiztosabb módszer a kutatók szerint, hogy a baba abbahhagyja a sírást
A kísérlet során lefilmeztek szülőket, amint babájukat ölelgetik, hordozzák, babakocsiban ringatják és lefektetik őket. A tudósok a látottak alapján megállapítottak egy stratégiát, ami jobban működik, mint az összes többi. Ez pedig a következő: vedd fel a síró babát, sétálj vele 5 percig – hirtelen megállás vagy hirtelen irányváltoztatás nélkül. Ezt követően ülj le, és tartsd még a karodban 5-8 percig, mielőtt visszafekteted az ágyba.
A kutatás során az összes jajveszékelő baba abbahagyta a sírást, miután 5 percig sétálgattak velük, majdnem a felük el is aludt. De a veszély még korántsem múlt el. A csecsemők körülbelül egyharmada szinte azonnal felébredt, amint visszafektették őket az ágyba. Annak kiderítésére, hogy mi ébresztette fel a csecsemőket, a tudósok belemélyedtek a kisbabákra helyezett szívmonitor adataiba.
A vizsgálat azt mutatta, hogy a csecsemők pulzusa megemelkedett, amikor a szülővel megszakadt a fizikai kapcsolat és ennyi elég is volt ahhoz, hogy felébredjenek.
Ha megpróbálták finomabban lefektetni a babát, az sem változtatott semmin. Az egyetlen, ami segített, hogy a sétálás után még 5-8 percig ültek a szülők az alvó babával a karjukban, amíg mélyebb alvási szakaszba estek a kisdedek. Így ezt a legfeljebb 15 perces módszert érdemes kipróbálni, mielőtt komolyan aggódni kezdenél, hogy mi a baja a picinek.
Nem csak az embereknél működik
Az eredményeket más emlősökön végzett kutatásokkal is összehasonlították. A születésük után még napokig vagy hetekig tehetetlen állatok, mint például a macskák, a kutyák, az egerek, a mókusok is valami hasonlót tesznek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor az anyjuk hordozza a kicsinyeket, a fiatalok engedelmesebbek lesznek. Ezt a hatást „szállítási reakciónak” nevezik. Mivel az állatok gyakran mozgatják az utódokat, hogy elkerüljék a veszélyt, ez a viselkedés a jobb túlélési arány miatt alakulhatott ki.
A gyereksírás persze az élet része, szülőként ezzel is meg kell birkózni. Hasfájós, beteg, nem álmos, éhes babáknál nem működik a fenti megoldás. Ha viszont csak egy éjszakát is nyugodtabbá lehet vele tenni és a – látszólag – minden ok nélkül nyűgös baba éjszakai elaltatását elősegíti, megéri kipróbálni.