A romantikus kapcsolatokban gyakori, hogy az egyik fél nagy odaadással, sok energiával, figyelemmel támogatja a másikat — de mi van akkor, ha az, amit ad, meghaladja azt, ami egészséges és fenntartható? Egy „overgiver” (azaz valaki, aki túl sokat ad) gyakran érzelmileg is csapdába esik, mert azzal méri a szerelmet, hogy ő mennyit tesz a kapcsolatba, nem pedig azzal, hogy mennyit kap vissza. De hogyan lehet észrevenni, ha valaki túl sokat tesz egy kapcsolatba?
Mi is az „overgiving”?
Az „overgiving” olyan viselkedésmód, amely során valaki jellemzően többet ad — időt, figyelmet, érzelmi energiát, megbocsátást, második esélyt —, mint ami egészséges és viszonzott.
Nem csak egy-egy alkalmi túlzásról van szó, vagy arról, hogy egy kivételes helyzetben, például betegség, gyász, vagy nagyon megterhelő munkahelyi időszak alatt az egyik fél ideiglenesen többet vállal magára, hogy a párját támogassa.
Olvass még a témában
Sokkal inkább egy alapértelmezett működésről: az illető belső késztetésből teszi ezt, gyakran úgy, hogy felrúgja a saját határait, igényeit.
Ez pedig hosszú távon semmiképpen sem fenntartható, és folyamatos fáradtság, sértettség vagy kiüresedés érzéséhez vezethet, ami döntően befolyásolhatja a párkapcsolati elégedettséget.
