2021 óta vagyok egyéni vállalkozó. 28 éves nőként, vidéki nagyvárosból dolgozva rendszeresen szembesülök egy ellentmondással: kívülről sokan úgy látják, hogy „én biztos mindig azt csinálom, amit akarok”, vagy hogy „de jó nekem, mert én osztom be az időmet”. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.
Ez az út nem a legkönnyebb, de a legjárhatóbb számomra
Amikor újságíróként úgy döntöttem, hogy a saját lábamra állok, nem a legegyszerűbb utat választottam, hanem a számomra legreálisabbat. Vidéki nagyvárosban élve, és olyan témák iránt elköteleződve, mint az egészséges életmód, az utazás, a léleképítés vagy a társadalmi érzékenyítés, egyértelműnek tűnt, hogy az önállóság lehet az, ami teret ad ezeknek a tartalmaknak.
Nem azért lettem vállalkozó, mert túl sok volt a szabadidőm, vagy mert álomszerűen hangzott, hogy „majd én beosztom magamnak az időmet”. Inkább azért, mert ez volt az a forma, amely lehetővé tette, hogy azzal foglalkozzak, amiben hiszek. Olvass még a témában
