De nézzük a másik oldalt is.
A külső elvárásoknak (szülő, orvos, védőnő, rokonok) vagy saját elvrendszerünknek megfelelni vágyó, időre történő szoptatási rendszerben a célok elérése jóval nehezebb, és valószínűbb is, hogy a szoptatás során problémák, panaszok merülnek fel (fájdalom, elégtelen tejtermelés, szopási sztrájk, mellgyulladás, stb.), sőt, mint azt megtudtuk, sérülhet az anya-gyermek közötti kommunikáció, sérülhet a gyermek kompetenciaérzete.
A szoptatás egy komplex rendszer tükrében
A spontán szoptatást érdemes egy magasabb rendszer egyik összetevőjeként tekinteni. Anya és gyermeke legalább az első fél évben biológiai egységet alkotnak, folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással. Vagyis „a baba életfunkcióinak egy részét az anyai test látja el, és a baba gondozása jót tesz élettanilag az anyának is”. Ugyanakkor a baba kompetenciái elvitathatatlanok és nem is hagyhatók figyelmen kívül: tudja jelezni szopási és testközelség iránti igényét, tud szopni, pisilni és kakilni. Éppen ezért nem pusztán igény szerinti szoptatásról érdemes beszélni, hanem az emberi faj biológiai norma szerinti csecsemőgondozásáról. Ebbe beletartozik az igény szerinti szoptatással szorosan összefüggő hordozás és éjszakai gondoskodás is – vagyis összességében a válaszkész nevelés szemlélete. Olvass még a témában
Napirend – ahogy a babád szeretné
Azt mondják, egy babának, kisgyereknek kiszámítható napirendre van szüksége, amely rendszert katonásan szolgálja ki az időre történő mellre tétel gyakorlata. Gyarmati Franciska szerint azonban erre a rendszerre valójában a felnőtteknek van szüksége, ezért próbálják ráerőltetni a csecsemőre is, aminek viszont súlyos következményei lehetnek a későbbiekben. A napirend kialakulása úgy lehet a legjövedelmezőbb, ha didaktikus, ragaszkodó szemlélet helyett szelíden, elsősorban a baba igényeit figyelve hagyjuk azt magától kialakulni. Mint megtudtuk a szakértőtől, „a rendszer, a napirend mindig jelen van életünkben: a nappalok és az éjszakák, a évszakok változása, de a testünk működése is rendszeres. A születés másnapján semmivel több rendszerre nincs szüksége a csecsemőnek, mint a születése előtti napon volt.”
