Herman Melville: Moby-Dick
Amikor Herman Melville megírta a Moby-Dicket - amelyben egy megszállott kapitány egy fehér bálnára vadászik, amely végül elsüllyeszti a hajóját -, két valós bálnás történetből merített ihletet. Az egyik egy Mocha Dick nevű, 21 méter hosszú fehér ámbráscet volt, amely megtámadta a bálnavadászokat, amikor azok elővették szigonyaikat (a bálna testébe körülbelül 19 szigony volt fúródva, amikor végül az 1830-as évek végén megölték).
A másik az a 25 méter hosszú ámbráscet volt, amely 1820 novemberében megütötte és elsüllyesztette az Essex nevű bálnavadászhajót, és a legénység a Csendes-óceán közepén rekedt kis csónakokon lebegve, kevés élelemmel és friss vízzel. 89 napot töltöttek a tengeren, amely alatt a túlélés érdekében kannibalizmushoz kellett folyamodniuk.
A másik az a 25 méter hosszú ámbráscet volt, amely 1820 novemberében megütötte és elsüllyesztette az Essex nevű bálnavadászhajót, és a legénység a Csendes-óceán közepén rekedt kis csónakokon lebegve, kevés élelemmel és friss vízzel. 89 napot töltöttek a tengeren, amely alatt a túlélés érdekében kannibalizmushoz kellett folyamodniuk.
H.G. Wells: Dr. Moreau szigete
A sci-fi író, H. G. Wells, aki zoológus diplomával is rendelkezett, nagy figyelmet szentelt az Egyesült Királyságban folyó vitának arról, hogy engedélyezni kellene-e az élveboncolást - az élő állatokon végzett orvosi kutatásokat. Ezzel egy időben vált egyre inkább elfogadottá Charles Darwin evolúciós elmélete is, és Wells mindezt beleszőtte az 1897-ben megjelent The Island of Doctor Moreau (magyarul Dr. Moreau szigete) című művébe, amely sokkoló történet egy tudósról, aki szörnyű kísérleteket végez állat-ember hibridek létrehozására.
A címszereplőt az egyik kritika a korban úgy jellemezte, hogy "egy élveboncolás-ellenes röpirat lapjairól származó klisé", és lehet, hogy egy valódi tudósról mintázták: David Ferrier skót neurológusról, aki majmok és más állatok agyával kísérletezett. Mivel egyes kísérletei elvégzéséhez nem kapott engedélyt, Ferrier ellen az 1876-os, állatokkal szembeni kegyetlenségről szóló törvény alapján eljárást indítottak, de végül felmentették.
A címszereplőt az egyik kritika a korban úgy jellemezte, hogy "egy élveboncolás-ellenes röpirat lapjairól származó klisé", és lehet, hogy egy valódi tudósról mintázták: David Ferrier skót neurológusról, aki majmok és más állatok agyával kísérletezett. Mivel egyes kísérletei elvégzéséhez nem kapott engedélyt, Ferrier ellen az 1876-os, állatokkal szembeni kegyetlenségről szóló törvény alapján eljárást indítottak, de végül felmentették.
Olvass még a témában
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Agatha Christie regényében Hercule Poirot nyomozó próbálja kideríteni, ki gyilkolt meg egy férfit a luxusvasúton. Az áldozatról kiderül, hogy egy emberrabló volt, aki egy kisgyermeket lopott el a szüleitől, és készpénzt zsarolt tőlük a csecsemő biztonságos visszaszolgáltatásáért. Később megtalálják a gyermek holttestét, várandós anyja pedig ez után belehal a szülésbe, apja pedig öngyilkosságot követ el.
A regény egyes részletei és cselekménye az ifjabb Charles Lindbergh 1932-es elrablásáról és haláláról szóló címlapokról származik. A csecsemőt a kiságyából vették ki, és bár Lindberghék kifizették a váltságdíjat, amelyet az emberrablók a gyermek szobájában hagyott üzenetben követeltek, a 20 hónapos gyermek holttestét két hónappal később találták meg, alig néhány kilométerre Lindbergék otthonától.
A regény egyes részletei és cselekménye az ifjabb Charles Lindbergh 1932-es elrablásáról és haláláról szóló címlapokról származik. A csecsemőt a kiságyából vették ki, és bár Lindberghék kifizették a váltságdíjat, amelyet az emberrablók a gyermek szobájában hagyott üzenetben követeltek, a 20 hónapos gyermek holttestét két hónappal később találták meg, alig néhány kilométerre Lindbergék otthonától.
A cikk folytatódik, lapozz!