Ezzel a cikkel tehát nem az a célom, hogy bárkit is rábeszéljek bármire. A saját véleményemet osztom meg azokkal, akik esetleg most keresgélnek nevet születendő gyermeküknek, és még minden ötletre nyitottak. Nekik üzenem: fontoljátok meg a 3-4 generációval ez előtt népszerű neveket! Egyszerűen nem lehet hibázni velük!
Hogy miért?
Egyrészt, mert keresve sem találtok jobbat, ha ritka nevet kerestek, mégsem akartok olyat választani, aminek idegen a hangzása, vagy mindenki visszakérdez rá még háromszor, esetleg le is betűzteti. Míg nagyszüleink, dédszüleink korában követ nem lehetett úgy eldobni, hogy ne egy Gizella, Ilona, Jolán, esetleg Géza, Sándor vagy Imre mellé essen, a ma született gyerekek között alig néhányan kapják ezeket a neveket.
Tapasztalatból mondom, megvan annak az előnye, ha olyan neved van, ami mindenki számára ismerősen cseng és azonnal meg is jegyzi, de te vagy az egyetlen az ismerősi körödben, akit így hívnak. Ha az én barátaim közül azt mondja valaki, „Margó”, senki sem fog visszakérdezni, hogy “melyik?”. Ez a név az ismerőseim számára én magam vagyok, és hát nem éppen az a nevünk lényege, hogy azonosítson bennünket? Olvass még a témában
A régi neveknek ráadásul van egy semmihez sem fogható karizmája: egyrészt tartásuk, komolyságuk, másrészt imádnivaló romantikájuk is. Kinek ne jutna eszébe, ahogyan a régi Pestbuda valamelyik korzóján csendesen, csipkés napernyőt pörgetve andalog egy pár, ha azt hallja, hogy Ottó és Magdolna?
