Mielőtt még jobban belemennék ebben a cikkbe, szeretném leszögezni, hogy őszintén hiszek abban, hogy mindenki úgy nevezi el a saját gyerekét, ahogyan akarja. Feltételezem, hogy élete legfontosabb személyének mindenki olyan nevet választ, amit ő a lehető legszebbnek tart, vagy a saját kultúrkörében, személyes történelmében jelentőséggel bír.
Ha ezt elfogadjuk, nem nehéz belátni, hogy azon, hogy egy név “jó”-e vagy sem, éppen olyan értelmetlen vitatkozni, mint azon, hogy valakinek tetszik-e egy fal színe.
Az ízlésünk, nézőpontunk, magunkkal hozott kulturális sajátosságaink és vágyaink eltérőek lehetnek, így legfeljebb arról tudunk nyilatkozni, hogy *nekünk* tetszik-e egy név. A személyes véleményünk azonban nem fog valamiféle univerzális értéket hozzácsatolni a névhez, merthogy ilyenje egyik névnek sincs. Olvass még a témában
Ebben az értelemben tehát nincs különbség az Annák, Dzsindzserek, Hóvirágok és Adeodáták, ahogyan a Zenték, Diegók és Geminiánok között sem. Mindegyik csak egy név, ami az adott gyerek szüleinek éppen olyan fontos volt valami miatt.
