A görögök és a rómaiak is ismerték a gránátalma fogamzásgátló hatását, leggyakrabban gyapotba áztatva, mézzel, cédrusgyantával és timsóval kiegészítve alkalmazták. Ekkor fedezték fel a naptár módszert is, vagyis azt, hogy a nőknél egyáltalán nem minden időszak ugyanolyan veszélyes a fogantatásra, és vannak olyan napok, amikor minimális a teherbeesés esélye.
Középkori Európa
A legelterjedtebb védekezési forma az volt, hogy citromot helyeztek fel a közösülés előtt, aminek erős savas hatása miatt nagyrészt elpusztultak a spermiumok, emellett a méhszájat is összehúzta, így minimálisra csökkent az esély a teherbeesésre. Használtak még természetes alapú gyógynövényfőzeteket, de ezek közel sem voltak olyan hatásosak és veszélyesebbek is voltak, mint a többi megoldás.
17-19. század, a férfiak fogamzásgátlása Olvass még a témában
Bár már Egyiptom óta vannak feljegyzések arról, hogy férfiak számára is készítettek védekezési eszközöket, de a nagy áttörés a 17. században történt, mikor II.Károly király orvosa vászontokot készített a király számára, hogy kevesebb házasságon kívüli gyereke legyen. Az orvost Dr. Condomnak hívták. A 19. század közepén, a gumi vulkanizálásának kidolgozása után jött létre a mai értelembe vett óvszer.
