A gondolataimat is kordában tartom
Néha a legnagyobb stresszt nem is a teendőink okozzák, hanem a belső monológunk, ami folyamatosan bökdös bennünket: „Mi van, ha nem lesz elég finom?” „Mi van, ha valakinek nem tetszik?”
Próbáltad már valaha megválaszolni ezeket a kérdéseket? Ha igen, biztosan rájöttél, hogy semmi különös nem történik, ha valami balul sül el. A bakikból legfeljebb kerekedik egy jó kis családi sztori – de jellemzőbb, hogy jövőre már senki sem fog emlékezni rájuk…
Az érzelmi intelligencia egyik legnagyobb ajándéka az, hogy nem akarsz mindent egyedül megoldani, mert pontosan tudod, miként kommunikálj úgy, hogy azzal mindenki jól járjon. Ha valamire nincs kapacitásom, elmondom. Ha segítség kell, kérek. Ha szeretném, hogy idén másképp alakuljon valami, jelzem. Olvass még a témában
A karácsony körüli félreértések nagy része a kimondatlan elvárásokból születik – meg kell tanulni (időben) szólni!
A végső konklúzióm évek múltán is az, hogy a karácsony nem egy teljesítendő versenypálya, hiába szól erről megannyi ünnepi vígjáték. Nem kell végigrohannod rajta, nem kell mindenkihez igazodnod és nem kell beáldoznod a saját jóllétedet azért, hogy másoknak megfelelj. Ebben pedig óriási szerepe van az érzelmi intelligenciának, annak a belső iránytűnek, amely segít felismerni, mikor lépsz át a saját határain, mikor vállalsz túl sokat, vagy mikor mondasz igent valami olyanra, ami valójában ellened dolgozik.
