A szem és a tekintet hangsúlyosabbá tétele mindig is fontos volt a modern ember számára. Legelőször az ókori Egyiptomban figyelhető meg a szemek kontúrozása – érdekes módon ekkor még a férfiak szokása volt ez – , majd a Római Birodalom előkelő hölgyei is szívesen árnyalták szemüket szénnel vagy különböző növényi kivonatokkal. Ezt követően egy hosszú szünet következett és az 1800-as évek közepéig más testrészek hangsúlyozása jött divatba.
„A 20. században készült legelső műszempillák hol máshol készülhettek volna, mint a filmgyártás fellegvárának számító Hollywoodban” – avat be minket a szakma rejtelmeibe Vad Júlia szempilla stylist. A Baalbek Stúdió oktatója jól ismeri a szakma történetét, miszerint Sheena Owen amerikai színésznő volt az első, akik nem a saját szempilláját rebegtethette a romantikus jelenetekben, bár akkoriban még egészen másként működött a pillaipar, mint ma.
David W. Griffith filmrendező sorsfordító elképzelését egy német parókakészítő valósította meg, természetes emberi haj felhasználásával olyan szempillasort készített, melyet a színésznők szemhéjára ragaszthatott. A hatás nem maradt el. Hollywoodban futótűzként terjedt az új divat, hamarosan hosszabbnál hosszabb és dúsabbnál dúsabb pillájú dívák mosolyogtak a filmvásznon. Mégis évtizedeknek kellett eltelnie, hogy egy egyszerű földi halandó is átélhesse a csábítás ezen új élményét.
Haj helyett divatba jöttek a selyem és a nerc pillák
Kezdetben még az egysoros, hajból gyártott műszempillákat preferálták, de hamarosan óriási változások következtek. A soros után jöttek a tincses pillák, melyeket még mindig a bőrhöz ragasztva viseltek a hölgyek, majd megjelentek a szálas variációk.
Néhány évtizede még meglehetősen vastag, negyed milliméter széles műszempillák voltak a piacon, ezek azonban minél sűrűbben voltak felhelyezve és minél hosszabbak voltak, annál nehezebbek is. Annak érdekében, hogy ne kölcsönözzön álmatag tekintetet a viselőjének, egyre vékonyabb pillák készültek.
Leggyakrabban selyem vagy nerc felhasználával gyártották ezeket. Vad Júlia szerint ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az állat szőréből egyenként válogatták ki a megfelelő darabokat, hanem a sterilizált szőrszálakat porrá őrölték és szintetikus anyaggal keverve a megfelelő formájúra öntötték.
Amerika után Oroszország is beszállt a szempilla bizniszbe
A szálankénti hosszabbítás hátránya az volt, hogy akinek veleszületetten ritka szempillája volt, annak a hosszabb műszálak póklábszerű szemeket kölcsönöztek. A szempilla dúsítása 3-4 éve jött divatba, de már nem amerikaiak által vezérelve.
„Orosz kozmetikus szakemberek találták ki, hogy ha jóval vékonyabb (akár 0,04 mm vastag) műszempillákat legyezőszerű tincsekké alakítanak, s egy-egy tincset tesznek egy-egy szempillára, akkor az kevésbé nehezíti el a szemhéjat és többszörösen dúsabbnak hat az eredetinél. Attól függően, hogy 4, 5 vagy 6 szálat tesznek egy ilyen tincsre, az elnevezés 4D, 5D vagy 6D”– mondja a stylist, hozzátéve: ennek az eljárásnak köszönhetően egy szempillára akár hat műszempilla is kerülhet anélkül, hogy kényelmetlen lenne vagy egyáltalán éreznénk, hogy ott van. A másik előnye, hogy legyező formája miatt kevesebb saját pillát kell felhasználni, s ez kisebb megterhelést jelent.
Hitek és tévhitek
Sokan azt gondolják a műszempilláról, hogy káros a saját pillákra nézve, mert tövestől kihullanak és már vissza sem nőnek többé.
„A szempilla valójában, mint az emberi szőr általában, több fázison megy keresztül élete során. Először megjelenik, kibújik a bőr alól, ezt nevezik bébipillának. Ezek olyan apró, puha és gyenge szálak, amelyekre sosem tesz műpillát a kozmetikus, mert nem bírná azt el, kiszakadna. Márpedig ha a gyökerével együtt esik ki, akár örökre is elbúcsúzhatunk tőle. A következő szakaszban a szempilla még növekedni tud egy pár napig, majd eléri a végleges hosszát. Ezeket a szálakat keresik meg a műszempilla dúsítást végző szakemberek” – mondja Vad Júlia.
Jól elkülönítik őket egymástól, előkezelik, majd a szál tövétől legalább fél milliméter távolságra felragasztják a műpillát vagy a tincset. A már láthatóan hamarosan kihulló pillákra felesleges lenne ragasztani. A töltést azért kell 3-4 hetente megismételni, mert ennyi idő után az elöregedett szempillák kiesnek (vele együtt a felragasztott műszempillák is) vagy a ragasztó elengedi a szálakat.
A szemüveg vagy a kontaktlencse teljesen összeegyeztethető a műszempillák viselésével. Habár a lencséket a szálak felragasztása előtt ki kell venni és sminkelni sem szabad. A sminket persze a kozmetikus is el tudja távolítani a helyszínen, de a tapasztalatok szerint tartósabb a hatás, ha ez nem a kezelés előtt pár perccel történik meg.
Mosni nem csak szabad, kell is
Alapszabály, hogy a műszempillákat sohasem festjük. A szakember javaslata szerint ha valaki úgy érzi, már túl sok műszál kihullott, akkor olyan szemspirált használjon, amely nem vízálló. Fontos, hogy a pillákat a felhelyezésük utáni 24-48 órában ne érje víz. Ennek letelte után viszont kötelező rendszeresen tisztítani, mert a nem megfelelő higiénia fertőzésveszélyt jelenthet. Léteznek már speciális szempilla samponok, de a baba sampon is tökéletes, mellyel naponta kétszer is át lehet mosni a pillákat. Majd hagyni kell megszáradni, esetleg langyos hajszárítóval formára igazíthatjuk. Végül az erre a célra gyártott fésűvel kifésülhetjük a szempillákat.
A műszempillák fő ellensége tehát nem a víz. Ezzel szemben, ami nagyon sokat árthat a pilláknak az az olaj. Ezért óvatosan kell használni az olajos arclemosót, szemkörnyékápolót. Csak olajmentes sminklemosók javasoltak. Emellett az erős verejtékezéssel járó sportlás is veszélyt jelenthet a pillák tartósságára nézve, mert az izzadságban előforduló faggyú is oldja a ragasztást.
Mikor tilos a szempillaragasztás?
Szembetegségek, gyulladásos folyamatok idején egyetlen lelkiismeretes kozmetikus sem végez szempilladúsítást. Kizáró ok lehet még a sminktetoválás is, amely után legalább egy hónapot célszerű várni a dúsítással. Vad Júlia hangsúlyozza: szemműtétek után (pl.: ráncfelvarrás, lézeres látásjavítás) akár fél évnek is el kell telnie, mire bejelentkezhetünk a kozmetikusunkhoz.
Ennek oka – mondja a szakember – , hogy bár viszonylag alacsony a kockázat, a ragasztó természetes kipárolgása irritálhatja a szem nyálkahártyáját. Szintén szüneteltetni kell a műszempilla hordását, ha szénanátha vagy allergia miatt gyakran könnyezik, viszket a szemünk.
Milyen veszélyei vannak a szempilladúsításnak?
Mindenképpen tanfolyamot végzett szakemberhez forduljunk, ha nem szeretnénk csalódást elszenvedni vagy elhúzódó egészségügyi problémákkal szembesülni. A ragasztó nem más, mint cianoakrilát, amely még véletlenül sem érhet a bőrhöz vagy a szemgolyóhoz. A pillák egymáshoz ragadása is veszélyes lehet. Továbbá, ha nem megfelelő távolságra van felragasztva a pilla, akkor a végei felsérthetik a bőrt, és ez súlyosabb esetben ödémához vezethet.
A csúcsára ért a pillaipar?
A szakértő szerint is nehéz megmondani, milyen irányba haladhat még ezek után a műszempilla biznisz. Jelenleg a nőiesség hangsúlyozása mellett aránytalan szemformák korrigálására is felhasználják, illetve optikailag lehet javítani műszempillákkal az arc szimmetriáján. A kozmetikusok igyekeznek minél természetesebb hatást elérni, ám a bátor, feltűnésre szomjazó hölgyek különböző színű, extra hosszúságú és kövekkel, apró tárgyakkal díszített pillákat is kérhetnek, ha ahhoz van kedvük.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!