Párosok, akik világsikert értek el, de külön eredménytelenek lettek volna

Párosok, akik világsikert értek el, de külön eredménytelenek lettek volna

Címlap / Kikapcsolódás / Közélet / Párosok, akik világsikert értek el, de külön eredménytelenek lettek volna

Mindannyian ismerünk híres párokat, akik közösen hoztak létre valami maradandót és az elért eredményhez mindketten szükségesek voltak, tehát nem amolyan mester és fegyverhordozója viszonyról beszélünk. Az idő gyakorta azt is igazolja, hogy ezen párosok tagjai valóban kiemelkedőt kizárólag közösen tudtak alkotni, külön úton már nem működtek ugyanúgy. De némelyek meg sem próbálták egyedül érvényesíteni magukat, mindig együtt dolgoztak.

John Lennon és Paul MCartney tipikus példája annak, hogy mennyivel innovatívabb lehet két ember együtt, mint külön. A Beatles feloszlása után egyikük sem ért már el olyan sikereket, mint korábban, egyértelműen közös szerzeményeik váltak egyedülállóvá, újszerűvé. Annak ellenére működtek jól ők ketten, hogy különböző személyiségek voltak, sőt zeneiségük, ízlésük, dallamviláguk, szövegeik stílusa is más volt. Mégis működött a kémia és közös zenéjük ma is hivatkozási alap.

John Lennon és Paul MCartney

Mi volt a titok? 

Joshua Wolf Shenk szerint – aki könyvet írt a kreatívan alkotó innovatív párosokról – a két ember közti ellenállás. Az ellentét megmutatkozik szerinte más híres alkotó párnál is, mint például a Curie házaspárnál vagy Steve Jobs és Steve Wozniak kettősénél. Mindegyik páros sajátja volt az ellenállás, az egymásnak feszülés, korántsem dolgoztak mindig közös egyetértésben.

Habár kívülállóként úgy tűnhet, hogy a kreatív elmék szinte olvasnak egymás gondolataiban és nagyon egy hullámhosszon vannak, valójában versengésük hozhat létre valami újszerűt.

A rivalizálás Shenk szerint szinte kötelező elem a kapcsolatban, akár hosszú éveken át dolgozhatnak úgy együtt a felek, hogy időnként megküzdenek egymással. 

Marie és Pierre Curie

A hosszútávú és sikeres munka feltétele az is, hogy mindkét fél megtalálja a maga szerepét a kollaborációban és saját erősségeit a közös projekt javára fordítsa. Előfordulhat, hogy az egyik fél munkája inkább a háttérben zajlik, így a közönség főleg a másikat ismeri, aki „eladja” a közös terméket. Amíg a szerepek, feladatok kiosztása mindkettejüknek megfelel, képesek lesznek együtt működni.

Van Gogh műveit mindenki ismeri, de talán kevesen tudják, hogy a háttérben mindvégig ott volt a bátyja. Ő finanszírozta a festő kiadásait és végig támogatta; segítsége nélkül talán soha nem születnek meg a zseniális alkotások.

Az együttműködés megvalósulása

A párosok együttműködése többféle módon is megvalósulhat. Dolgozhatnak közösen vagy egyikőjük támogatóként funkcionálhat, mint már az említett Theo Van Gogh, vagy éppen lehetnek mindketten szuverén alkotók, akiknek nincs közös projektjük, de támogatják egymást. Ez utóbbira jó példa Lewis és Tolkien fantasy írók barátsága, akik idővel ugyan eltávolodtak egymástól, de barátságuk alatt mindvégig támogatták egymás szakmai munkáját és tanultak egymástól.

Lewis és Tolkien

Nem utolsó szempont a jó együttműködéshez, hogy a felek megtalálják az egyensúlyt a közös munka és az autonómia között. A kreatív eredményhez szükséges az én-idő, amikor csak a saját gondolatok léteznek és alkalom adódik a közös élmények kiértékelésére is. Bármilyen jó az összhang, néha szükséges az egyedüllét; ez is feltétele annak, hogy a közös alkotómunka gördülékeny és hosszútávú legyen. 

A hétköznapi életre is vonatkoztathatjuk a híres párosok kooperációjáról elmondott tanulságokat. Legtöbbször párban élünk, másokkal együtt dolgozunk, együttműködések határozzák meg életünk minden pillanatát. Nem mindegy, mennyi energiát, tudást, lelkesedést fektetünk be ezekbe a páros működésekbe, még ha nem is hozunk létre világraszóló alkotásokat.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást