Szülőként azzal szembesülni, hogy a gyermeked nehézségekkel küzd a nyelvtanulás területén, igen komoly lecke és felismerés. A nagyobbik lányom most készül a gimnáziumi felvételire, és bizony akadnak olyan hiányosságok, amelyek orvosolhatók ugyan, de különórára kell járnia. Ilyenkor jön a kérdés: mit csináltam rosszul? Baross Edit, háromgyermekes édesanya, a szigetszentmiklósi Helen Doron Központ vezetője szerint nem használtam ki azt az érzékeny időszakot, amikor a gyermekek agya még egy üres lap, bármit rajzolhatunk rá.
Azt látom, hogy a gyerekek boldogan tanulnak nálatok nyelvet, és valóban hasznos a nyelvoktatás, amit végeztek.
Igen, sok mindenben különbözik a nyelvoktatási rendszerünk a megszokottól, de nagyon hatékony. Rengeteget gyakorlunk életszerű példákon keresztül, amelyekben jól érzik magukat. Fontos, hogy minden gyermeknél, minden csoportnál meg kell találni a kihívási szintet. A feladatoknak olyannak kell lennie, amit az adott csoport még meg tud ugrani, de nem túl könnyen. Ez adja meg azt az örömöt, a sikerélményt számukra és folyamatosan fenntartja a motivációjukat, hogy hétről hétre el akarjon jönni az órára.
Ebben a támogató közegben, az a célunk, hogy gyereket elkapja a flow-élmény, mely során a gyerekek elméje kitárul és mindent könnyedén fogadnak be. Olyan dolgokat tanulnak meg angolul, amelyek tényleg érdeklik őket. Van olyan tananyagunk, amellyel nagyon sok pókfajt vagy madárfajt tanítunk meg. A madarak fajtáit például már a babakurzuson elkezdjük megtanítani. Lehet, hogy magyarul még nem fogja tudni, de angolul igen, és felismeri a madarat a hangja alapján is.
A korai nyelv-elsajátítás jelentőségét nagyon jól lehet szemléltetni egy japán példával. A japán nyelvben nincsen különbség az l és az r hangok között, vagyis a japán emberek, nem tudják megkülönböztetni hallás alapján, és képezni sem tudják ezeket a hangokat.
Érdekes ugye? Ez azért van, mert ebben a szenzitív időszakban alakul ki a hangzókészlet, amit használunk, és ha az idegennyelvben előforduló hangzókat is halljuk, akkor azokat elsajátítjuk, beépítjük. Ez a bizonyíték arra, hogy milyen fontos a kisgyermekkori nyelvtanulás.
Én egyáltalán nem azt mondom, hogy nálunk kell tanulni, otthon is lehet. Az a fontos csak, hogy rendszeresen hallja az angolt (vagy bármilyen más idegennyelvet) a pici gyerek. Óriási előny lesz ez neki később.
Ha a gyerekek látják, hallják, hogy különbözőképpen beszélnek az emberek, hogy az anyanyelvüktől eltérő nyelvi struktúrák is léteznek, akkor nem fognak ragaszkodni a régihez, az ismerthez, hanem befogadóbbak, nyitottabbak lesznek, és sokkal könnyebben tanulnak meg más nyelveket is később.
Egy idős embernél, aki nem tanult soha más idegen nyelvet, ez szinte lehetetlen már. Ő a magyar szórendbe akarná passzírozni az angol szavakat, pusztán azért, mert egynyelvű közegben nőtt fel, és nem ismer más nyelvi rendszert.
Sokszor azt mondják, hogy az angol nyelvű tévéadás is elegendő ahhoz, hogy a gyermek hallja a nyelvet, és így tanul.
Igen, jó lehet, de ez csak egy szükségmegoldás. A legnagyobb probléma vele a következetlenség. A mi rendszerünkben is van mese alapú tanulás, de itt fontos, hogy ugyanazt a mesét nézi minden nap a gyerek három héten keresztül, hetente egyszer eljön a nyelviskolába az órára, ahol ennek a mesének az összes mondatát lebontjuk szavakra, azoknak a jelentését megmutatjuk, szemléltetjük (hiszen nem fordítunk az óráinkon) és a gyerek fejében levő passzív tudást az órán átvarázsoljuk aktív tudássá.
A szavakat kiragadjuk a mesében levő mondatból, más szövegkörnyezetbe helyezzük és megmutatjuk, hogy hogyan lehet még használni, hogyan lehet vele kérdezni, állítani, tagadni… Ha csak megy a tévé, akkor egy csomó szó bemegy a fejébe, de nem fogja tudni a jelentésüket, illetve nagyon sokára fogja tudni kikövetkeztetni egy-egy szó jelentését.
Mivel nálunk a mesék rendszeres nézése, hallgatása által rengeteg típusmondat lesz a fejükben, ezért ha hall egy nyelvtanilag helytelen mondatot, akkor tudni fogja, hogy az nem helyes. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, hogy miért nem helyes, de azt tudni fogja, hogy ezt így és így szoktuk mondani, vagy például, ha egy feladatlapot kell oldani, akkor tudni fogja, melyik a helyes megoldás.
Mikortól javasolnád a nyelvtanulást?
Mindenképpen iskoláskor előtti kezdést javaslok, de minél korábban kezd a gyerkőc, annál jobb. Ha elkezdi bölcsis, ovis korban ezt a hallás utáni tanulást, akkor ez olyan fejlett lesz benne, hogy iskolában az órán hallás alapján az elhangzottak 80%-át meg tudja jegyezni. Ezt szülőktől is hallom vissza. A Helen Doronos gyerekekre jellemző, hogy az iskolában a tananyag nagy része bemegy a fejükbe, beépül, és otthon sokkal kevesebbet kell tanulni.
Hatéves korig minden a nyelv-elsajátításról szól. Ekkor ismerik meg a nyelv dallamát, a hanglejtéseket, a hangzókészlet ekkor alakul ki és ez a szakasz kb.hatéves korban lezárul. Ekkor az agy képessé válik egzakt tudományok befogadására is. Jöhet a matematika, az írás, az olvasás. Ezért fontos, hogy iskola előtt kezdjenek nyelvet tanulni a gyerekek.
Csak akkor marad szinten a tudás, ha minden nap, rendszeresen használjuk. Ezért van annyi újrakezdő csoport a felnőtt nyelvoktatásban. Ha kisgyerekként kezdesz nyelvet tanulni, az máshova raktározódik el, egyszerűen beépül, az a tudás nem vész el. Olyan, mint a Boci, boci tarka című dal. Nem olyan jó dal, mégis mindenki tudja akkor is, ha álmából felébresztik.
Miért lehet ez? Azért, mert abban a szenzitív korszakban tanultuk meg, amikor annyira fogékony az agy. Hatéves kor alatt a gyermek a legszenzitívebb a nyelv-elsajátításra, 14 éves kor felett ez már kínkeserves, és jön az ingaefefktus. Intenzív tanulással megszerzel egy tudást, ami, ha nem használod, szépen elvész és kezdheted elölről, vagy majdnem elölről.
Ez az egésznek a lényege. Fontos a korai idegennyelvi impulzus, nem feltétlenül egy nyelviskolában, nem feltétlenül nálunk, hanem akár otthon is. Beszéljünk a gyermekünkhöz idegen nyelven már a kezdetektől!