Szülőként azzal szembesülni, hogy a gyermeked nehézségekkel küzd a nyelvtanulás területén, igen komoly lecke és felismerés. A nagyobbik lányom most készül a gimnáziumi felvételire, és bizony akadnak olyan hiányosságok, amelyek orvosolhatók ugyan, de különórára kell járnia. Ilyenkor jön a kérdés: mit csináltam rosszul? Baross Edit, háromgyermekes édesanya, a szigetszentmiklósi Helen Doron Központ vezetője szerint nem használtam ki azt az érzékeny időszakot, amikor a gyermekek agya még egy üres lap, bármit rajzolhatunk rá.
Szakértő:
Baross Edit
a szigetszentmiklósi Helen Doron Központ vezetője
Bevallom őszintén, fiatal szülőként azt az álláspontot képviseltem, miszerint a gyerek először az anyanyelvén tanuljon meg, utána jöhetnek az idegen nyelvek. Micsoda butaság volt! – állítom ezt a mostani eszemmel. Mindkét gyermekem sokkal előrébb tartana most a nyelvtanulásban, ha már kisgyermek korukban elkezdték volna az idegen nyelv elsajátítását.
Szerinted mikor érdemes elkezdeni az idegen nyelv tanulását kisgyermek korban? Nálatok hogyan kezdődött a gyermekeiddel?
Én most már nem tudok nem Helen Doronosként gondolkodni erről. Amikor a legnagyobb kislányom, Zsófi 9 hónapos volt, akkor kezdtünk babaangolra járni. Én már akkor minden területen kerestem a lehetőséget, ahol fejleszthetem őt: zeneileg, nyelvileg, a mozgásban, mindenhol. A korai fejlesztés híve voltam szülőként már akkor is. Elkezdtünk hát járni az angolórákra, és nagyon jól működött.
Minden, amit ott csináltunk, játék és kacagás volt, szívta magába az angol szavakat. Természetesen először még nem mondta, csak megmutatta a tanult dolgokat. Amikor beszélni kezdett, az első szavai között már ott voltak az angol szavak, amelyeket sokkal könnyebb kiejteni, mint a magyar szavakat. Az angolórákon tanultunk jelnyelvet is (nem azonos a siketek jelnyelvével – a szerk.). Ezzel sok mindent ki tudott fejezni felénk.
Ezek a plusz dolgok nagyon sokféleképpen fejlesztették az angolórán belül is a gyereket, tehát ott nem csak angolul tanultunk.
A nyelv elsajátításán kívül fejlődtek a nagymozgásai, a finommotorikája, az egyensúlyérzéke, a szociális készségei, tehát nagyon sok minden, ami nem az angol maga. Úgy éreztem, hogy ez nagyon jó hatással van rá. Örültem, hogy társaságban vagyunk, adott egy kis közös, minőségi időt ez az egész.
Amikor kétéves lett, megszületett a kistestvére, Renike. Tudtam, hogy a két gyermekem mellett nem szeretnék, és nem is tudnék nyolc órában visszamenni dolgozni. Nem akartam az a szülő lenni, aki elsőnek adja be az oviba a gyerekeit és utolsónak hozza el őket. Kerestem tehát a lehetőséget, hogy mégis mit tudnék csinálni. Folyamatosan jártunk az angolra továbbra is. A második kislányom gyakorlatilag újszülött korától kísért minket, ott volt velünk.
Hozzáteszem, hogy voltak kétségeim akkor még, annak ellenére, hogy láttam Zsófi lányomon a pozitív hozadékát az egésznek. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ez-e a legjobb formája az angolozásnak, van-e esetleg olcsóbb tanfolyam. Még el is mentem máshova, megnézni egy-egy órát, de sehol nem láttam olyan felépített, jól kialakított rendszert, amiben hosszú távon láttam volna a fejlődési lehetőséget. Más angolkurzusokon nem volt biztosított a folyamatos haladás, egy-egy éves, vagy időszakos nyelvtanfolyamok, igazából inkább angolul énekelgető babaklubok voltak, és még árban sem voltak relevánsan olcsóbbak. Maradtunk tehát…
Amikor Zsófi olyan négyéves lehetett, akkor a nyelviskola vezetője úgy döntött, eladja a sulit. Lecsaptam rá, mert addigra láttam, hogy ez milyen csodás dolog, és milyen nagy fejlődésen mennek át a gyerekek. Úgy éreztem, hogy erről mindenkinek tudnia kell, nem értettem, hogy miért gondolják sokan, hogy ez egy rossz dolog.
Én lekéstem ezt a fogékony időszakot…
Azt hiszem, hogy ez azért van, mert nem találkoztál olyannal, aki elmondta volna neked, hogy ez milyen jó. Nem tudtál erről, és nem jártál ilyen bemutató órán. Amikor én elkezdtem csinálni a sulit, szerveztem egy szakmai bemutatkozó napot, ahova meghívtam a környező óvodák vezetőit, óvónőket, az iskolákból a angoltanárokat, igazgatókat. Ők azok a véleményformálók, akikhez a szülők először fordulnak tanácsért, hogy kell-e, jó-e egyáltalán a gyermeküket angol foglalkozásra vinni.
Sajnos ők még mindig előítéletesek, ezért meg akartam nekik mutatni, hogy mit csinálunk, hogy lehet kicsit máshogy is hozzáállni a gyermekkori nyelvtanításhoz, nem csak a frontális oktatás eszközein keresztül. Szerettem volna, ha úgy alkotnak véleményt, hogy ismerik a módszert. Sok-sok látogatóra számítottam, a végén pedig csak hárman jöttek el. Döbbenetes volt!
De hol lehetne ezt megváltoztatni?
Az oktatásban. Ezt csakis a felsőoktatásban lehet megváltoztatni, hiszen onnan indulnak a pedagógusok. Ma egyre inkább úgy képzik a pedagógusokat, hogy megmutatják nekik, hogyan tudnak egy tantárgyat színesen, érdekesen szemléltetni, ezért remélhetőleg ők már más tanórákat fognak tartani, amikor a pályára kerülnek.
Jelenleg még mindig túlnyomórészt frontálisan oktatnak az általános és középiskolákban is. Ma már nem elegendő ez. Bele kell vinni az oktatásba az innovatív eszközöket, technikákat, kreativitást annak érdekében, hogy a gyerekek ne veszítsék el eredendő kíváncsiságukat és motivációjukat az új ismeretek megszerzése iránt. Sajnos azonban sokszor erre nem szánnak elegendő időt, energiát az órára való felkészülés során a tanárok. Ennek sok oka lehet, de azt gondolom, hogy leginkább emberfüggő, hogy ki hogyan végzi a munkáját.
Te hogyan választasz tanárokat a nyelviskolába?
Attól, mert valaki jól beszél angolul, még nem biztos, hogy jó tanár, és attól, hogy valakinek angol tanári diplomája van, még nem biztos, hogy jó Helen Doron-tanár lesz. Nagyon fontos a nyelv, a folyékony és helyes beszéd, de a pedagógiai érzék, és a gyerekek szeretete a legfontosabb. Számomra fontos szempont még a kreativitás és az, hogy mennyire tud valaki az óratartás közben rugalmas lenni. Ezek mind elengedhetetlenek a mi angoltanítási módszerünkben.
Az rendben van, hogy kreatív egy angoltanár, de hogy tanít bármit is például egy kisbabának? A Helen Doronnál már egész pici babakorban van angolóra…
Nálunk a babák oktatásával indul minden. A módszer is ebből nőtte ki magát. A hangsúly a játékos nyelv-elsajátításon van. Ebben a korban még nem nyelvtanulásról beszélhetünk természetesen, hanem a nyelv elsajátításáról, ami kb. hatéves korban zárul le. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor még egy gyermek agya egy fehér lap. Azt írunk rá, amit akarunk, minden nyelvet el tudnak sajátítani. Csak beszélünk hozzájuk, és játszunk velük, pont úgy, ahogy az anyanyelvén beszélnénk hozzá, vagyis egy nyelven, csak angolul zajlik a foglalkozás.
Vannak szülők, akik megijednek ettől, de a világ 80%-ában a gyerekek többnyelvű közegben nőnek fel. Magyarországon eléggé egyedülálló módon egynyelvű a közegben élünk, de a magyar gyerekek is alkalmasak a többnyelvű létre. Egy a lényeg, hogy folyamatosan, pici korától legyen idegen nyelvű impulzus.
Ahol egy családban több nyelven beszélnek, ott a baba már két-három nyelven kezd el beszélni alapból. Természetes, hogy az elején vegyesen használja ezeket a nyelveket, de később helyreteszi és szétválasztja majd. Lehet, hogy folyékonyan egy nyelven kicsit később kezdenek el beszélni a többnyelvű gyerekek, de később micsoda előnyt jelent nekik a több nyelv ismerete!
A kicsiknél még az a lényeg, hogy sokat hallják az angol nyelvet.
A legkisebbeknek énekeket, dalocskákat kell otthoni környezetben, napi szinten hallgatni, annak érdekében, hogy minden nap találkozzanak az angol nyelvvel. Nálunk a kicsik kb. hároméves korukig az anyukájukkal vannak az órán, ahol természetesen az anyuka is tanul. Először mindent megértenek a kicsik, de mivel még magyarul sem beszélnek, ezért nem beszélnek angolul sem.
Viszont ilyenkor is tetten lehet érni, mennyi mindent megértenek az angolból is, hiszen bármit megmutatnak, amit kérünk tőlük az órán. Az angol szavak kiejtése nagyon könnyű, ezért általában az első szavaik között angol szavak is szerepelnek, és a dalokat is nagyon korán elkezdik énekelni. Nagyon cukik.
A nagyobbacskák a tananyaghoz tartozó meséket néznek, melyek észrevétlenül adnak biztos alapokat az ovis korosztálynak.
A Helen Doronnál akkor kezdünk a gyerekekkel írni-olvasni, amikor már magyarul megtanulták ezeket az iskolában. Erre az időszakra azonban már szóban nagyon erősek, jól beszélnek. Amikor az angol szavak helyesírását tanulják, akkor az adott szó kiejtésével és jelentésével már tisztában vannak és csak a szó írásképét kell megtanulniuk.
Vagyis, amikor már stabilan beszélnek, akkor jön csak be az írás és a nyelvtan, ugyanúgy, ahogy ezt az anyanyelvünkön is csak az iskolában tanuljuk meg. Fontos még, hogy ennél a korosztálynál is megtartjuk a játékos, kreatív feladatokat, és rengeteg órai gyakorlással begyakorlunk mindent. Az iskolai angolórákon ez pont fordítva van. Először előkerül a szótárfüzet, a kisfüzet, ebbe írják a szavakat, amelyeket sokszor még kiejteni sem tudnak.