Egészség / Életmód / Lélek

A hazugságok rejtelmei

A hazugságok rejtelmei

Kegyetlen és kegyes hazugság között különbség van. Míg az előbbi a legtöbb esetben árt, az utóbbi általában csak ártatlan cselekedet. De vajon el kell-e ítélni bárminemű hazugságot vagy néha igenis szükség van rá?

Miért hazudunk?

A hazugságoknak több kategóriája létezik.

A legtöbb esetben azért ferdítjük el a valóságot, hogy a hozzánk közel álló, általunk szeretett embereket megkíméljünk a fájdalmas igazságtól. Ezt nevezzük kegyes hazugságnak. Általános vélekedés, hogy kizárólag őszinteséget és egyenességet várunk embertársainktól, ám a körülmények sok esetben felülírják ezeket a törekvéseket. Vegyük csak példának a tipikus női kérdést, amikor is azt tudakoljuk a párunktól vagy a barátainktól, hogy jól mutatunk-e az új ruhánkban, esetleg nem tűnünk-e kövérnek benne. Ugyan itt is az igazat szeretnénk hallani, de valójában inkább kegyes hazugságot várunk el a másiktól. 

Egy másik ok, amiért gyakran hazudunk, nem más, mint a társadalomban betöltött szerepünk megőrzése. Ez abból fakad, hogy szeretnénk megfelelni a közösségi szabályoknak , egyfajta pozitív képet közvetíteni magunkról a többi ember felé. Úgy gondoljuk, hogy csak a makulátlan oldalunkat szabad megmutatni a külvilágnak, így inkább a hazugságokhoz nyúlunk, ha valami gond van az életünkben. Azt mondjuk, hogy minden rendben a magánéletünkkel, holott éppen most szakítottunk a párunkkal. Azt meséljük a kollégáinknak és a barátainknak, hogy jól élünk, minden rendben van velünk, pedig valójában lelki problémákkal vagy anyagi gondokkal küzdünk. Ez is kegyes hazugság, nem ártunk vele senkinek, csak próbálunk megfelelni a társadalom közvetítette elvárásoknak.

Ezzel szemben a kegyes hazugságok önös érdekektől vezérelve születnek és ártunk vele a többi embernek. Gondoljunk csak arra a klasszikus példára, amikor csaljuk a párunkat, de ahelyett, hogy őszintén bevallanánk mindent, inkább kitalálunk mindenféle hazugságot a lebukástól való félelmünkben, mert esetleg ezzel elveszítjük a kényelmes életünket és az anyagi gondtalanságot. Ez roppant önző viselkedés, amivel nemcsak magunkat hozzuk kínos helyzetbe, de aljas módon kihasználjuk ártatlan alanyunkat is.

Amikor már kóros

Van egy olyan csoportja a hazudozóknak, akik belső kényszertől vezérelve, megrögzötten kerülik az igazmomdást. Ők antiszociális személyiségzavarban szenvednek. Képesek arra, hogy mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül, kegyetlenül a szemébe hazudjanak másoknak, ráadásul mindezt rendkívül behízelgő módon teszik, amivel legtöbbször célt is érnek.

Ezekre az emberekre jellemző a pénzügyi csalás, a bigámia és a gyanútlan áldozataik testileg, lelkileg, anyagilag történő kihasználása. Bár nehéz megállapítani, ha egy beteges hazudozóval van dolgunk, vannak apró jelek, amiket tapasztalva gyanakodhatunk. Ilyen például a túlzottan negédes viselkedés vagy ha úgy érezzük, hogy egy valószerűtlen tündérmesében élünk, mert annyira hihetetlennek tűnik az egész szituáció.

Hogyan ismerhetjük fel a hazugságokat?

Kutatások szerint a férfiak 36, míg a nők 27 százaléka hazudik rendszeresen. És általánosságban elmondható, hogy a legsúlyosabb a párkapcsolaton belül elferdíteni a valóságot. De néha igenis szükség van a hazugságokra az élet bármely területén, csak az nem mindegy, hogy kegyes vagy kegyetlen fajtáról van szó. Az előbbi megengedett bizonyos helyzetekben, míg az utóbbit jobb kerülni. 

A hazugságokat legtöbbször a megérzéseink és megfigyeléseink révén leplezhetjük le. Nem kell profi nyomozónak lennünk ahhoz, hogy kiderítsük, valami nem stimmel. Elég csak pár apró eltérés a hazug ember szavai és testbeszéde között, ami miatt máris joggal gyanakodhatunk. 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást