Elképzelhető persze, hogy nem minden halottról hitték azt, hogy vámpír volt, az elhunyt hozzátartozói talán csak így akarták megakadályozni azt, hogy a szerettük testét halála után egy vámpír életre keltse, az viszont biztos, hogy az élő halottaktól való félelem nagyon is gyakori volt ezeken a településeken.
A régészek Csehországban is 3000 olyan sírt találtak, amelyekre súlyos sziklákat húztak, így akadályozva meg, hogy a halottak életre kelve elhagyhassák végső nyughelyüket.
Feljegyzések szerint a 12. századi Skóciában egy nő azt állította, hogy megtámadta egy szerzetes, akit egy nappal korábban temettek el a közelben. Amikor a szerzetes sírját feltárták – legalábbis a beszámoló szerint – a koporsóját friss vér borította, ezért a férfit, aki életében is arról volt híres, hogy elhanyagolta egyházi kötelezettségeit, elégették. Olvass még a témában
A vámpírhiedelem elsősorban Kelet-Európában és Görögországban terjedt el, valószínűleg azért, mert például Németországgal, Amerikával vagy Angliával ellentétben itt nem hittek annyian a boszorkányok létezésében, és ezért a vámpírok váltak a különböző tragédiák, járványok bűnbakjává.
