VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Az anya-lánya kapcsolatok sokszor bonyolultabbak, mint amilyennek elsőre tűnnek. Ahogy a személyes történetem is mutatja, a családon belüli dinamika nem mindig követi a mesebeli forgatókönyveket, és előfordulhat, hogy hosszú időn keresztül távolinak érezzük azt a személyt, aki életet adott nekünk. Az én történetem során számos buktatón és félreértésen keresztül kellett lavíroznom, mire megértettem anyám szerepét az életemben, és a közös utunkon végre megtaláltuk az egyensúlyt.
A távolság és harag kezdete
Gyerekkoromban mindig is apám volt a példaképem. Ő volt a megtestesítője mindannak, amit csodáltam és amire vágytam. Anyámmal szemben viszont gyakran éreztem haragot és megvetést, bár akkor még nem értettem, miért. Ennek az érzésnek a mélyében az a vágy húzódott, hogy anyám legyen olyan, mint az apám, aki gondoskodó, támogató és megértő volt számomra.
Ahogy az évek teltek, az anyámmal való viszonyom egyre inkább egyfajta lázadássá vált. Sokszor éreztem úgy, hogy nem találtunk közös hangot, és mintha széthúzó erők játszottak volna közöttünk. Ez a megosztottság oda vezetett, hogy egyre távolabb kerültünk egymástól, és még a legegyszerűbb beszélgetéseink is könnyen veszekedésbe torkolltak.
A cikk folytatódik, lapozz!
Ez a 7 tulajdonság tesz igazán erős nővé – Te hányat birtokolsz?
